Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1884

9 a zöldbe ti kénsavas rézoxyd oly oldatánál, melyben 10 részre egy rész 12° C. concentrait oldat jutott. E kísérletekből kitűnt, hogy bizonyos törékenységü sugarak kevésbé hatolnak egymásba, ugy hogy a thermooszlop megjelölt távolságánál és a nyilas meghatározott nagyságánál pl. azon sugarak, melyek a Frauenhoferféle B vonalnál vannak, legfölebb a D vonalig terjengenek. Azért a pirosnál kisebb törékenységü hősugarak csak a pirosban és nem a nagyobb törékenységü részekben észlelhetők. Ep ugy a sárgában és a következő színekben észlelt hő a szines sugarakkal egyenlő törékenységü. A fényveszteség minimumát tehát a színképnek valamely folyadékon való átbocsátásánál a hőveszteség minimumával ugyanazon régióban kell észlelni, mert külömben a hő és fény identitása képtelenség. A tapasztalás valóban bizonyítja is, hogy pl. kék oldatokon sugározván át a színkép, a hőminimumot a kékben találjuk stb. Melloni ki először a spectrum sötét részének hőhatásait figyelte meg, annak kiterjedését a vörös szinen túl jóval nagyobbnak találta, mint más physikusok. Külömböző értekezéseinek adatai azonban e kiterjedés nagyságára és a hőnek intensitására nézve a külömböző szinképtájakban lényegesen külömböznek. Ezen eltérésekből következik, hogy a törő közegen kiviil más faktorral is kell számolni, ha a napsugarakban rejlő sötét hőt meg akarjuk határozni. E faktor nem egyéb mint az atmosphaera elnyelő képessége, mely a fényre és hőre egyaránt vonatkozik. A fény absorptiója alatt nem értünk egyebet, mint egyes fénysugarak megszüntetését akkor, midőn a fény bizonyos test belső részeibe vagy legalább is legkülsőbb rétegeibe hatol. Ilyenkor a fénysugarak sötét testhőbe mennek át. A többi megmaradt sugár vagy áthalad a testen vagy visszaverődik. Hogy pedig megtudhassuk, mily sugarak nyelettek el, a színképelemzőt ugy helyezzük el, hogy az átbocsátott és a visszavert fénysugarak bele jöhessenek. Eme sugarak aztán ott felbomlanak színeikre és ily uton elnyelési színképet kapunk, a hol az elnyelt sugarak helyén sötét csikók képződnek. Ezen tüneményt a szilárd és folyékony testeknél valamint a gázoknál is kimutathatjuk. Ha a fény átlátszó testen halad keresztül, ugy egy része mindig elnyeletik. Ritkán terjed ki az absorptio a fény minden színeire egyenlő mértékben, hanem egyes színeket a test többé kevésbé elnyel és a többi fennmaradt, szin keveréke határozza meg aztán az átmenő fény sziliét. Így pl. a viz kisebb rétege úgyszólván színtelen, de 3—4 meternyi vastagságban kékes szint vesz fel. Ha a fényt szines gázokon, pl. salétromsavas brom vagy jodgőzökön. bocsátjuk át, ugy a színkép az előbb nem észlelt sötét vonalak kisebb nagyobb számát mutatja; e sötét vonalak száma a gázréteg vastagságával, sűrűségével és a hőfok emelkedésével szaporodik. Tehát a gázok is bírnak oly képességgel, hogy bizonyos törékenységü sugarakat visszatartanak vagyis elnyelnek. Amint a fénysugarakat épugy nyelik el a külömböző testek a hősugarakat is; mind a fény mind a hősugarakra nézve e tekintetben is a törvények azonosak. A nap sugarai mielőtt a hasábhoz érnének a légkörön haladnak keresztül, az abban rejlő alkatrészek a sötét hőt erősen nyelik. A vizhasáb olv szinképet ad, melv a vörös színen tul csak igeu kis hőfokot mutat Igy hát