Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1883

5 haladhat, sőt a keresztény embert fölülmúlhatja, mégis közte és a keresztény között akkora ür marad, mint a mécsvilág és a verőfény közöttNe csodálkozzunk tehát rajta, ha a pogányban szellemi műveltséget, külső megjelenésében finomságot, cselekedeteiben és erkölcseiben némi jóságot tapasztalunk: ő ember, szabad tehát embernek is lennie." Azonban nem minden, mit a pogányságban látunk függ össze közvetlenül az őskinyilatkoztatással. De ha igaz, hogy az őskinyilatkoztatás a pogányságot megelőzte, akkor bizonynyal sok, amit a pogányság önállóan kifejtett, e törzsből sarjadzott elő, vagy tapadt reá; igy tehát a pogány vallás alapelemei talán csak eltorzitott öskinyilatkoztatási tanok. Ez esetben azonban a pogányság helyes megértése, tekintve hitregés kinövéseit, csak az őskinyilatkoztatás tanainak közvetitése mellet lehetséges. És valóban, szigorúan ragaszkodva az őskinyilatkoztatás tanaihoz azon aranyfonálnak jutunk birtokába, mely könnyen átvezet bennünket a pogányság tömkelegén, s mely körül ugy szólván csoportosodik az egész pogányság mondáival és hitregéivel. * * * Mielőtt feladatom tárgyát közelebbről érinteném, e bevezetésben a classicus irók müveiben elszórt két tanra kiválólag akarom az olvasó figyelmét felhivni. E két tan, természetesen csak elferdített minőségében, nem más mint az, mely a pogány ember által óhajtót boldogságnak elnyerését feltételezi, t. i. a Megváltó eljövetelének reménye, és a halhatatlanságra vonatkozó hit. Közelebbi célja ugyan e közleményeknek az ó-kori remek irók irodalmi termekeinek alapján kiváltképen csak a művelt görög és római népeknek a halhatatlanságra vonatkozó hitét méltatni, mely cikk a lélek halhatatlanságára, az alvilágra és a világ végére vonatkozó tanokat tartalmazza: az ezen tárgyalásokhoz elvezető hidat azonban képezze azon vigasztaló fénysugár, mely a pogányság sötét éjszakájába vegyült épugy, mint vigasztalólag vegyült az ó-szövetségi választott nép bünokozta szomorú évezredeibe — a Megváltó Ígérete. Ezen fénysugár alatt pedig Themis-Sibyllának ősigérete értendő, ki már kezdetben megígérte, hogy a kigyó feje szét fog zúzatni, és hogy a Zeus alatti vasuralmat egy halandó asszonytól születendő istenfia meg fogja szüntetni. Ezen The mi s a mythologia szerint egyike azon legrégibb titani istennőknek, ki igazság istennőjének nevezteték s az aranykorban a földön járt, és kiről Ovidius a metamorphosis 1-ső könyvének 149 — 50 sorában mondja: Virgo Astraea caede madentes terras ultima caelestum reliquit. Themist a görögök első és legrégibb sibyllának vagyis jósnőnek tartották, s neki tulajdonítják az első delphii oraculum alapittatását. Jóslata következőleg hangzik: Zeus uralma (t. i. vaskori uralma) egykor meg fog szűnni, és Zeusnak trón vesztését okozni fogja azon fiu, kit a legfőbb isten (ki pogány felfogás szerint ismét csak Zeus volt) egy halandó asszonytól fog nemzeni,