Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1883

51 fog fenmaradni. De hát a gonoszok, vagy Plató szavaival élve, a gyógyit­hatlanok számára fog-e még azután is büntetőhely fenmaradni ? A régieknek a tartarusbeli büntetéseknek örökkévalóságára vonatkozó hitéből következtethetjük, hogy azt nem hitték, miszerint a Tartarus az ő büntetéseivel a világ végén meg fogna szűnni ! — Megmarad tehát a világ végén a jók számára a legmagasabb menny, a gonoszok számára pedig a pokol (tartarus). Ez hite a görögöknek és rómaiaknak, mely hittel azonban a legrégibb pogány népeknél is mindenütt találkozunk, így a régi chaldaeusoknak,' 2 9) mint régi ékalaku betűiknek megfejtéséből kitűnik, volt fogalmuk nemcsak a föltámadásról, hanem a menyország­és az örökké tartandó pokolról is. Ezt találjuk az indusok és perzsáknál is, hogy t. i. a világ végével a jók a boldogságnak egy magasabb helyére jutandnak, a gonoszok pedig a pokolba fognak visz­szavettetni, hol a perzsák tana szerint, kik legalább ujabb időben csak­ugyan nem fogadnak el örökké tartandó pokolbeli büntetéseket, még három napig fognak kinoztatni és tisztíttatni, mely rettenetes szenvedé­sek azonban a 9000 év fájdalmait fölülmulandják. Az egyptomiak is azt tartották, hogy a lélek, mely emberi testbe visszatérve gonosz marad, soha sem jutand halhatatlanságra, hanem visszataszítva, a hüllők (a legalan­tibb állati élet) útjára tér : mi a gonosz lélek büntetése, l'v/fi — úgy­mond Hermes Stobaeusnál 1,52. —öi sls ÍIV»QUJTVOVÍ ild-ovaa, luv XAXRJ usívij, OVJIOTS ifv-nui dâavuaíai TCuJ.laavToç <Jé rf/v óávv VTtoarot'ifjfi TT/v tni rá tnntTií. xuï u v r rj x « r a­J ( X Tj xjj « y T\ ç x « * ( « ff. * * * így végére jutottam annak, mit bebizonyítani törekedtem, hogy t. i. vallási tekintetben is sokkal fontossabbak a görög és római remek­írók müvei, mint azt a kissé mélyebben gondolkodni nem akarók tán állítani szeretnék : de ismételve mondom, csakis gondolkodni nem aka­rók, vagy nem tudók ! Tehát vallási dolgokra vonatkozó irataik is, nem árulnak el esztelenséget, hanem igenis ezen népeknek vallásos érzel­meiről tesznek tanúságot. Ha az igazságot meghamisították és elfer­dítették, ennek oka Istentől való elszakadásuk, ki büntetésül átengedé őket saját gonosz hajlandóságaiknak. A mennyiben azonban a józan ész sugalmaira és teremtetésökkel beléjök öntött természeti vallásra támaszkodnak, vagy ezt tenni képesek, akadhatunk náluk oly tanit­mányokra, melyek a kinyilatkoztatás tanaihoz közelednek. Azért mondja sz. Justin vértanú 2-ik védiratában : „Non sunt aliéna a Christo instituta Piatonis, sed non omnino similia, ut nec etiam aliorum, Stoicorum vide­licet, poetarum, et historicorum . . . Quaecunque apud alios omnes prae­clare dicta, ea nostra sunt Christianorum." Tehát csak foszlányait lát­juk a pogányságban az emberiségnek általános örökségül hagyományo­zott tanoknok, melyek konkolyként, vadon és buján tenyésztek az 2 9) V. ö. Fischer : Heidenthum und Offenbarung, 237 1. és kk.

Next

/
Thumbnails
Contents