Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1883

51 fog fenmaradni. De hát a gonoszok, vagy Plató szavaival élve, a gyógyithatlanok számára fog-e még azután is büntetőhely fenmaradni ? A régieknek a tartarusbeli büntetéseknek örökkévalóságára vonatkozó hitéből következtethetjük, hogy azt nem hitték, miszerint a Tartarus az ő büntetéseivel a világ végén meg fogna szűnni ! — Megmarad tehát a világ végén a jók számára a legmagasabb menny, a gonoszok számára pedig a pokol (tartarus). Ez hite a görögöknek és rómaiaknak, mely hittel azonban a legrégibb pogány népeknél is mindenütt találkozunk, így a régi chaldaeusoknak,'

2

9) mint régi ékalaku betűiknek megfejtéséből kitűnik, volt fogalmuk nemcsak a föltámadásról, hanem a menyországés az örökké tartandó pokolról is. Ezt találjuk az indusok és perzsáknál is, hogy t. i. a világ végével a jók a boldogságnak egy magasabb helyére jutandnak, a gonoszok pedig a pokolba fognak viszszavettetni, hol a perzsák tana szerint, kik legalább ujabb időben csakugyan nem fogadnak el örökké tartandó pokolbeli büntetéseket, még három napig fognak kinoztatni és tisztíttatni, mely rettenetes szenvedések azonban a 9000 év fájdalmait fölülmulandják. Az egyptomiak is azt tartották, hogy a lélek, mely emberi testbe visszatérve gonosz marad, soha sem jutand halhatatlanságra, hanem visszataszítva, a hüllők (a legalantibb állati élet) útjára tér : mi a gonosz lélek büntetése, l'v/fi — úgymond Hermes Stobaeusnál 1,52. —öi sls ÍIV»QUJTVOVÍ ild-ovaa, luv XAXRJ usívij, OVJIOTS ifv-nui dâavuaíai TCuJ.laavToç <Jé rf/v óávv VTtoarot'ifjfi TT/v tni rá tnntTií. xuï u v r rj x « r aJ ( X Tj xjj « y T\ ç x « * ( « ff. * * * így végére jutottam annak, mit bebizonyítani törekedtem, hogy t. i. vallási tekintetben is sokkal fontossabbak a görög és római remekírók müvei, mint azt a kissé mélyebben gondolkodni nem akarók tán állítani szeretnék : de ismételve mondom, csakis gondolkodni nem akarók, vagy nem tudók ! Tehát vallási dolgokra vonatkozó irataik is, nem árulnak el esztelenséget, hanem igenis ezen népeknek vallásos érzelmeiről tesznek tanúságot. Ha az igazságot meghamisították és elferdítették, ennek oka Istentől való elszakadásuk, ki büntetésül átengedé őket saját gonosz hajlandóságaiknak. A mennyiben azonban a józan ész sugalmaira és teremtetésökkel beléjök öntött természeti vallásra támaszkodnak, vagy ezt tenni képesek, akadhatunk náluk oly tanitmányokra, melyek a kinyilatkoztatás tanaihoz közelednek. Azért mondja sz. Justin vértanú 2-ik védiratában : „Non sunt aliéna a Christo instituta Piatonis, sed non omnino similia, ut nec etiam aliorum, Stoicorum videlicet, poetarum, et historicorum . . . Quaecunque apud alios omnes praeclare dicta, ea nostra sunt Christianorum." Tehát csak foszlányait látjuk a pogányságban az emberiségnek általános örökségül hagyományozott tanoknok, melyek konkolyként, vadon és buján tenyésztek az 2

9) V. ö. Fischer : Heidenthum und Offenbarung, 237 1. és kk.