Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1883

42 Ellenben Pindarus egyik töredéke szerint a fő-föltámadás a kilencedik világévre (mi 9000 évet tesz, ha egy világkort 1000 évnek veszünk) esnék : C/ifíi, <jé 'f'íofííífóva Tcoivùv mü.uiov ntvíteog Jéj-erui, tg TŐV vnto'hv ühov xeírow tviíitp ürü txvőidoí 1 jjv/ùg nà).LV. Find, frgnr d-grjroi, 4. .,Akiknek pedig Persephone elkövetett bűneikért járó vezeklését inegeléglette, azoknak lelkeit a kilenczedik évben (világévben = 9000 év) felbocsátja a magas napba." Mindezekből kitetszik, hogy a nagy világév kiszámításában a vélemények igen eltértek egymástól. Annyi azonban bizonyos, hogy ama hit, mely szerint a nagy világév befejeztével általános feltámadás leend, meg volt, mit núnoxurúaTaaig

u - nak, vagyis újra való helyreállításnak neveztek. Ezen apokatastasisra vonatkozólag mondja Chrysippus, stoikus bölcsész, ki 208 körül halt meg Kr. e., hogy „holtunk után, bizonyos időkörök leforgása után, ugyanazon testi alakban melylyel most birunk, mi is ismét fel fogunk támadni," mit Lactantius (De vita beata, VII, 23) következő szép szavakkal még bővebben is ir körül : „Non igitur renascentur, quod fieri non potest, sed résurgent, et a Deo corporibus induentur, et prioris vitae factorumque omnium memores erunt; et in bonis coelestibus collocatae, ac fruentes jucunditate innumerabilium copiarum, praesenti Deo gratias agent, quod malum omne deleverit, quod eos ad regnum vitamque perpetuam suscitant. Qua de anastasi philosophi quoque dicere aliquid conati sunt tarn corrupte, quam poetae ; nam Pythagoras transire animas in nova corpora disputavit, sed inepte, quod ex hominibus in pecudes, et ex pecudibus in homines, et se ipsum ex Euphorbo esse reparatum. Melius Chrysippus, quem Cicero ait füleire porticum Stoicorum, qui in libris, quos de Providentia scripsit, cum de innovatione mundi loqueretur, haec intulit : TOVTOV ôi oihug f/ovreg, ârjlov, OJg ovâtv áővviaov, xaï rjuâg FJ.nà tù TtlivTJJAIA, 7iilj.iv ji ait ódon' Tivûiv dkrjuut'viüv y

oúrov, sig ov vvv tautv XKTKOT ÍJAEN fhu a/ïjua. Igy nyilatkozik tehát Chrysippus a stoikusok nevében, kik a föltámadásról szóló tant kétségkívül egymásután ismétlődő világmegujulások rendszerére fejlesztették. De nem a stoikusok, sem Plató, sem pedig Pythagorás, voltak azok, kik ezen tant bölcseimi vizsgálódásaik eredményeként először fölállították, hanem inkább megfordítva: e tan szolgált alkalmul bölcselkedéseiknek. Pláto a föltámadásról szóló tant egyenesen régi mondásnak nevezi : „nuhuog uiv ovv ton ng ).úyog, ov ut.uv^utfíí^ u'jg eiair tv'h'rât tïcpixôufvai txeï, xià nd).iv ys Jevno à<ptxvovviui xaï yiyvovtai ix TIVV TSv^rfw'rwj'." Phaedon, 70. p. — «Van egy régi mondás, melyre emlékezünk, hogy ők (a lelkek) innen megérkezve ott (a Hadesben) tartózkodnak, és onnan ismét ide visszatérnek és feltámadnak." Ezen, a nagy világév- vagyis a világ végén, emberi testben történendő feltámadás hite öszhangzásban áll az egész pogányság hitéveli Herodotnak már idézett helye szerint az egyptomiak azt hitték, hogy 3000 év múlva amaz állatvándorlások által a vezeklést véglegesen befejezvén, emberi testben ismét föl fognak támadni ; s ez azon egyptomi