Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1883
23 mes 1 3) határozottan mondja, s mely büntetésnek vagy tisztulásnak e népek hite szerint a világ végén történendő föltámadást meg kell előznie. Mint tulajdonképen minden pogány nép, ugy a görögök és hittek a halált követő bünhödésben, és a végső föltámadásban. A lélekvándorlás tanának elemei tehát náluk is megvoltak, ép ugy, mint a keletieknél; ha ennélfogva különféle bölcseimi vizsgálódások a görögöknél is a lélekvándorlás egy bizonyos nemét alapították meg, ugy Herodot állítása szerint még legkevésbé sem következhetik ebből, hogy e tan közvetlenül keletről (egyptom) hozatott volna. Mondják hogy Pythagorás és a Pythagoraeusok, valamint a régi vallási mysticus költők, az úgynevezett orphikusok, is már tanították a lélekvándorlást. De részletes tanaik sokkal ismeretlenebbek, mintsem hogy azokat tüzetesb vizsgálódás tárgyává tehetnők. Határozottabban állithatjuk azonban Pindarus- és Platóról, hogy másvilági ismételt föltámadást és tisztulást tanítottak. Pindarus a már fönn érintett helyen mondja, hogy oly lélek, mely magát itt (az életben) háromszor tisztán és fedhetetlenül megőrizte, harmadik feltámadása után Kronosnál boldogsága legfőbb fokát érendi el. Ha valószínűnek veszszük, hogy Pindar a háromszori vándorlás alatt három, 1000 évből álló, világkort ért, ugy az innen származó 3000 év teljesen megegyezik az egyptusiaknak Herodotnál feljegyzett világévével. De ebből még nem következik az egytusiak tanának elsajátítása, miután a háromszori vándorlás, mint pusztán keleti nézet, ismeretlen, és a 3000 évvel való számítás sem kizárólagosan keleti szokás : hanem hogy e számítás inkább az idő meghatározására közönségesen fölvétetni szokott 1000-es számhatáron (kerekszámon^) alapszik. Előbb lehetne még Plató nézete másoktól kölcsönzöttnek tekinthető; mert ő is, miként az egyptusiak és indusok az úgynevezett „prae-existentia" tanát fogadja el, mely szerint az emberi lelkek eredetileg nem egyebek az ég bukott szellemeinél. Plató még a lelkeknek állatok testeibe való vándorlásáról is szól, mint túlvilági büntetésről. De dacára e hasonlatosságoknak, a platói tan is bir annyi önállóság- és sajátsággal, hogy nála sem kell arra gondolnunk, mintha e nézetét másoktól kölcsönözte volna. Miből következik, hogy a különféle büntetések által történő lakolás, sőt az állatok testeibe való vándorlás, vagy a föltámadás, eme lélekvándorlásítan elemei, oly tanok, melyek görögöknél és rómaiaknál ép ugy megvoltak, mint a keletieknél. Ezeknek közbeszövése után lássuk immár a többi alvilági helyiségeket. Keresztül hatolva Virgil utmutatása szerint a bünhödők szomorú mezőségein, egy a Kyklopok által emelt királyi palota falaihoz jutunk i3j i'yyrj . . eïç àv&ooinovç 0.9-ovGu, lùv xuxf) utívrj, ovnore TEVÎ-STUI à&uvaoiuç, nuXíaavToç ât Tfjv ôâùv vnoaToùpti rfjv Inï là kontra- xuï UVTT) XUTUÔÎXT) xpv y rjç xuxíug. xuxiu Jé íjjv/rjg xuxr/ç àyvwaiu. 'I'VYH /«(» urjiikv Iniyvovau TÙV ÖVTCOV, Ut]ât rtjv TOVTCOV (pvOiv, urjât TÔ clya&óv, TvcpkuÍTTovOa Jé IvTivûaati TOIÇ OUUCCTIXOÎÇ núd-sai xuï xuxoâuiuœv àyvoîpaau kavTT)V âovltvati űúuufíiv àlXoxôroiç xuï uo/J}riootg, üaneo (puoríov ßaaru^ovau TÔ aoiua, xuï ov xcLTÚqyovau dil' ctoyofxtvT). Ailrij xuTuâixrj \pv/Tjç. Stobaei Eclogg. 1, 52.
