Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1883

18 oknál fogva neveztetik az alvilági Okeanus is egyszersmind Styx-nek, vagyis utálatosnak, gyűlöletesnek. Valamint a fölvilági Okeanus saját forrással bir, mely nyugoton magában az Okeanusban van, a melyből ki-, és abba ismét visszafolyik, miért „magába visszafolyónak" neveztetik: ugy van az alvilági Okeanusak is, a Styxnek, saját forrása, melyből ki-, és melybe ismét vissza ömlik. E földalatti forrás neve A c h e r o n, vagyis a „jajveszéklés tava." Ez azonban fölbugyogott egész a fölvilágig, és a meleg vizforrások és kénestavak, melyeket örvénye pogány vélemény szerint a fölvilágon előidézett, Avernusnak vagy madártalannak neveztettek, mivel e helyeken a kénes kigőzölgések miatt semmi féle madár sem élhetett. A fölvilági Avernus tavát, mely nem más az alvilági Acheronnál, a pogányok ama nyilásnak tekintették, melyen át az alvilágba juthatni : miért is az Avernus az alvilág torkolatának (ostia Ditis) nevezteték. És mivel a tulajdonképeni bemenet az alvilágba nyugoton volt, azért kezdetben azt gondolták, hogy az Avernus is nyugoton, a mesés Hesperiában fekszik, mely név alatt későbben különösen Italiát értették; vagy pedig az eredetileg szintén alvilági Eridanus folyó mellé helyezék, mely néven a későbbi felső-italiai Pó (Padus) folyót nevezték. Utóbbi időkben Avernus névvel illették mindazon helyeket, hol vulkanikus vidékeken félelmetes puszták és sötét barlangok által körülvett ily kén-tavak léteztek. Legismertebbé lőn a Virgil által is ismertetett averni tó Nápoly közelében, hol Virgil szerint a cumaei Sibylla lakott, s hol ennek kiséretében Aeneas az alvilágba szállt le. E tó még ma is Laco d' Averno néven neveztetik s közelében mutogatják az utazónak Sibylla barlangját. Homer ugylátszik a a Pyriphlegethont, vagyis a „lángfolyót" is, mely később mint a tartarusnak (vagyis pokolnak) folyója fog szerepelni, az Avernus helyett használja. Úgyszintén a Kokytost vagy „panaszok folyóját," melyet a Styx vize egyik ágának mond, hasonló értelemben az alvilági Styx felvilági képviselőjének tekinti. Későbben Kokytos és Styx nem ritkán teljesen azonosítva fordulnak elő. Hogy a lelkek Styx vizén keresztül az alvilágba juthassanak, C h a r o n révész áll szolgálatukra, rozsdaszinü sajkájával. Ez egy összekuszált ősz szakállal biró komor tekintetű tisztátalan öreg, villogó szemekkel. Piszkos és rongyos ruhája csomóban csüng alá vállairól. Csak holtakat, nem pedig élőket, szabad Styx vizén átszállítania; miért is, mivel e tilalom dacára Heraklest egykor átszállitá, egy álló évig kelle láncokat hordoznia. A holtaknak egy obolost kellett szállitási dij fejében lefizetniök, melyet minden halottnak temetése alkalmával e célból szájába helyeztek. Aki pedig ezen vitelbért le nem fizette, vagy pedig illendő halotti fátyollal ellátva nem volt, vagy valahol temetetlenül hevert, annak lelkét az öreg az ő révészbotjával kérlelhetlenü.l löki vissza sajkájától.^Az ily szerencsétlen léleknek nyugtalanul kellett ideoda bolyongni, Virgil szerint 100 évig, hacsak ügye előbb rendbe nem hozatott, pl. ha hullája tisztességes eltakarittatásban részesült. Igy kelle