Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1883

8 büntetésben részesülnek, és a föltámadás. így tahát elmondhatjuk, hogy az ó-kor legműveltebb népei, a görögök és rómaiak, birtokában voltak a legfontosabb igazságoknak, habár azokat a classicus irók művei, az úgyis ismert okoknál fogva, eltorzított alakban tüntetik fel: „Anima humana natura christiana!" Halhatatlanság, alvilág, világ

1 vége. I. A lélek halhatatlansága. Ezen Ii i t általánossága. Hogy a lélek a test halálával el nem enyészik, hanem azután is tovább él, ez minden időben az egész emberiség hite volt. Aristoteles, Plátó hires tanítványa és Nagy Sándor tanítója, azt mondja: „A holtakat nem csak boldogoknak és szerencséseknek tartjuk, hanem bűnül rójuk fel, igazságtalan vagy becsületsértő szavakban törni ki ellenök, mivel ők már magasztosb és boldogabb létnek örvendenek. Ez nálunk a legrégibb időktől fogva folytonosan élő hit, melynek keletkézéséről ép oly csekély fogalmunk van, mint arról, ki annak első létrehozója, hanem emlékezetet meghaladó időktől folytonosan fentartotta magát" : /Lhóneo, ÜJ XQÚTLGTÍ návrojv xcà UUXUQIÖTÓTUTS, xui nooç TM uuxuoíovg xcà Evűaífiova; 8Ivttl TOVÇ TfTfkeVTTjXÔTUÇ VOLIÎÇSIV, XUI TO ljj£VOUO&Ctí TL XUT^ UVTIÙV xcà TO ßlu<5(pr\[MElV, OVX őaiov, (ôç xar

à ßü

.Tioviav Tjyov

{ue&c(, xcà XOSITTÓVWV r\

ós ysyovÓTwv. xcà ravff oiircoç àoycùa xcà 7iakuià <hiiTf).ù vfvo/xMf/usvu nc(o rjfcTv, MCTTS TO nuoûnav ovfeïç oîâsv OVTS TOV /nóvov TTJV ClQXnV, OVT

8 TOV &tVTC< 1COÜ1TOV, C( ).).(} TOV U71SIOOV CCltÖffCC TVy/KVOVGL (Fi« Tt).OVÇ OVTlW VTVOuifí.utva. 3) És Cicero (Quaest. Tusc. 1, 12) azt állítja, hogy ezen hit mellett tanúskodik az egész ó-kor, mely minél közelebb volt származásához és az isteni eredethez, talán annál tisztábban szemlélte ez igazságot: „Auctoribus ad istam sententiam uti optimis possumus et quidem omni antiquitate, quae quo propius- aberat ab ortu et divina progenie, hoc melius ea fortasse, quae erant vera, cernebat.'

1' Valóban helyesen cselekszik Cicero, midőn a lélek halhatatlanságáról való hitet a legrégibb ős-korból, oly időből származtatja, melyben az emberiségnek az igazságról még tisztább fogalma volt, és eredetéhez közelebb állt. Mert a halhatatlanság hite kétségtelenül ama régi, hagyományos igazságon alapszik, melyet az ember ősi lakhelyéről, a paradicsomból hozott magával, s melynek eszerint már birtokában volt, mielőtt még a föld különféle részeire szakadva, különféle törzsekre és népségekre oszlott volna. Es azóta valamely nép a világ bármely zugába szorult, vagy testileg lelkileg bármiként sülyedtett is, egy sincs oly bárdolatlan, mely a lélek halhas) Aristoteles: de anima; Plutarchnál: ITuouuvO-TjTixôç icçàç ^AnoU.uivcov.