Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1883

7 nem esett Éva) ki egykor mint az igazság istennője a földön élt, de az emberiség gonoszsága miatt a földet elhagyva a csillagokhoz szállt s ott mint Astraea fénylik, vissza fog térni, és az ős isten, Jupiter helyett, ennek fia Apollo, vagy a költő kifejezése szerint védence Pollio

1) isteni fia, mint békekirály fog uralkodni az egész földön. De nem csak Virgil énekel a boldog aranykor visszatértéről, hanem Horác is beleszól ama kor közös óhajába : Cui dabit partes scelus expiandi Jupiter? tandem venias, precamur, Nube candentes humeros amictus Augur A p o 11 o ! Carm. I, od. 2 Ily általános lévén a pogány rómaiaknak a szabadító eljövetele iránti hite, Augustus császár nem átallja erre vonatkozólag megkérdezni a delpii oraculuinot, mely igy felel neki: Me puer Hebraeus, divos Deus ipse gubernans, Cedere sede iubet, tristemque redire sub orcum: Aris ergo dehinc tacitis discedite nostris, mire ő a Capitoliumban minden egyéb oltárnál fényesebbet emeltetett e fölirattal: Ara Primogeniti Dei. " V. ö. Niceph. 1. 1, c, 17 5 és Orosiust. Azért Tacitus is, ki Kr. u. 134 körül halt meg, joggal Írhatott (hist. V. 13) igy: Pluribus persuasio inerat antiquis sacerdotum literis contineri eo ipso tempore fore, ut valesceret Oriens, profectique Judaea rerum potirentur. Es Suetonius Vespasian életében (c. 4): Percrebuerat oriente toto vêtus et constans opinio, esse in fatis, ut eo tempore Judaea profecti rerum potirentur. E messiási remények sokáig viszhangzottak a római népben, de miután a várva várt békekirály a pogányság képzelte módon nem jelent meg, e remény mindinkább tünedezett, s lassankint előtérbe lépett a sibyllai messiási jóslat ama másik része, t. i. a világ végéről szóló jövendölés, melyhez mindenütt szorosan a vaskor végén megjelenő nagy király eljövetele fűződött,

2) Ezen messiási remény fénysugarán kivül még egy másik világosság is ragyogott le Égből, az irgalom hónából, és vegyült a pogányság komor sötétségébe : s ez a halhatatlanság hite, valamint, hogy halála után az ember jó vagy rosz cselekedetei megfelelő jutalomban vagy Asiuins Pollio consul épen akkor békét eszközölt Antonins és Octavin között, miáltal a béke után sóvárgó római népet maga iránt a legnagyobb hálára kötelezte. S midőn most fia született, a költő a sibyllai jóslatok által fellelkesittetve és a Pollio által kieszközölt világbékére vonatkczó vérmes reményekkel eltelve az újszülöttet ünnepélyesen megénekli, mint a világ jövendő helyreállítóját, kiről a sibyllai könyvek szóllottak. 2) Y. ö. alább a világ végéről szóló részt.