Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1881

6 latin nyelvet megtanulta, nem érti meg- a spanyolt, francziát, olaszt, ki állitaná mégis, hogy ezek nyelve a latinhoz képest különböző vagy épen idegen ? * Hogy tárgyához még közelebbről vegye a példát : a tengerparton lakó finnmarki lap — úgymond — nem érti meg a hegyi vagy erdei lappot ; a finnmarki lappok nem értik meg a svéd lappokat, Svédhon különböző tartományaiban lakók nem értik meg egymást. Következik-e már most, hogy a tengerparton lakó lappoknak más nyelve van, mint a hegyi lakóknak stb. ? II. A magyar és lapp nyelv azonossága a két nép könyveiből nem nyomozandó. E tekintetben nyelvészünk még dicséretesebb oldalról mutatja be magát, az összehasonlításban ritka kritikai érzést tanusit ; óva int azok ferde eljárása ellen, kik két nyelv egyezésének vagy különbözésének megállapítása végett azt a könnyebb utat választják, hogy az illető két nyelv Írásbeli emlékeit összehasonlítják ; és ha tapasztalják, hogy ugyanazon értelem ugyanazon szavakkal van kifejezve mindkét könyvben, akkor a nyelvek egyezését beismerik, ha az ellenkező történik, akkor azok különbözését állapítják meg mintegy döntő bizonyítékkal, kiváltképen : ha a további kutatás eszközlésére vagy kedvök, vagy idejök nincs. Figyelmeztet arra is, hogy a könyvek, melyeket összehasonlítunk, tisztán nemzetiek legyenek, azaz : a lapp könyv tiszta lapp szavakat, a magyar könyv tiszta magyar szavakat tartalmazzon. Ha ugyanis lapp könyvben egy sereg szó fordul elő, melyeket idegen ajkú hittéritők, könyvszerzők gondoltak ki, vagy más nyelvből lapp formába öltöztettek át, ki csodálkoznék, hogy azok magyar könyvben nem fordulnak elő? Már pedig a lapp nyelvnek gyér számú irodalmi emlékei a keresztény hitélethez tartoznak. III. Azonosságot bizonyít mindkét népnél az egyforma kiejtés. A lappok kiejtésmódját írásmódjukhoz képest Sajnovics bár nagyon különösnek találta, mégis oly otthonosnak tünt fel az előtte, hogy midőn beszélgetésüket hallgatta, ugy tetszett neki, mintha hazájában, magyarok között tartózkodnék. A magyaroknak minden hangzója, minden lágyított mássalhangzója, az s és z különféle hangjai sürü mennyiségben megtalálhatók a lappban. Mintha született lapp volt volna, oly könnyűséggel ejtett ki némely, a norwegokra nézve legnehezebb kiejtésű szókat. A mit figyelemmel kisérve a lappok elhitették magukkal, hogy Sajnovics nyelvükben jártas, és ha kell velők beszélgethetne. IV. és V. fejezetben a magyar és lapp betürendszert, a VI. és VII. fejezetben a szójárásokat általában és részleten ismerteti. * Ki ezek után sem volua tisztában arról, mit ért Sajnovics a czimbeli »idem® alatt (nem individuális azcrtwsság, hanem egyenes eredetközösség), azt már jobban felvilágosítani nem tudnám, csak arra figyelmeztetem, mily kifejezést használt volna Sajnovics, mely kevésbtíé félreérthető, mint az a hírhedt »idem*, de egyszersmind a fogalom árnyalatának is hű kifejezője.