Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1881

12 A „Demonstratio" mai jelentősége. E műnek nagyobb volt a hatása, mint belső értékének méltatása. A kalauz, ki tévedezéseink közepett előttünk megjelenve egyszerre helyes irányba vezet, már tulment a határon, midőn mi magára hagytuk ; nem éreztünk magunkban kedvet tovább követni, mert czélhoz jutottunk. Sajnovics kijelölte, hogy az altáji népek melyik családja között keressük nyelvrokonainkat ; de túllőtt a czélon, midőn akár túlbuzgóságból, akár kutató eszközeinek gyér voltából lelkének összes hevével egy eszméhez, a lapp magyar azonosság bálványahoz tapadt. Valljuk meg, hogy Sajnovics, ha Lappföld helyett az ezer tó országába (Finnland) jut, ugyanazon okok, körülmények folytán a finn nyelvvel teszi azt, mit a lapp nyelvvel tett. S ha még kedvezőbb helyzetben, pl. Reguly helyzetében van, szélesebb, rendezettebb nyelvforráskészletek fölött rendelkezik : aligha ragadja heve egyoldalúságra ; a többi ugor nyelvek széles mezején mozogva aligha ragad ki egyet, mint a magyar nyelvvel azonosat, vagy ha teszi, bizonyára nem a lapp nyelvvel teszi. De hát tévedt-e, midőn, bár azonosságot hirdetve, a hangalakok, ragozás, képzés, rokonságnevek, számnevek stb. egyezésének kimutatásával voltaképen szoros rokonságot állapit meg a két nyelv között ? Nem nyelvrokonaink-e a lappok ? Igenis, épugy mint az altáji nyelvek egyik nagy ágának, az ugor-ndik egyéb tagjai: a finn, mordvin, cseremisz, vogul-osztják, zürjén-votják. Ezeknek a nyelveknek a lappal valamint a magyarral együtt szorosabb egybetartozásáról s egyszersmind egyéb altáji nyelvektől (szamojéd, tatár-török, mongol, tunguzmandzsu) együtt való távolabb állásáról mai nap már senki sem kételkedhetik. Abban azonban túlzott Sajnovics, hogy a magyar és lapp között a többi ugor nyelvek fölött oly szorosabb viszonyt hirdet. A csillagász helyzetéhez, a nyelvtudomány akkori állapotához képest nem lehet azon csodálkozni. A két nyelv között állitott szorosabb viszonyt csak legújabban ingatta meg Budenz,* ma, midőn már valamennyi ugor nyelvnek és dialektusainak kincseit bőségben összehordva birjuk, betüés hangrendszerök megállapítva, ezeknek egymást közt való váltakozása iránt az elmélet, valamint a kiirás és kiejtés tisztázva van; ma, midőn tudományos színvonalon álló, rendszeres nyelvtanok, szótárak (ezek között összehasonlítok is) állanak rendelkezésünkre. A „lappozás" addig is folyton kisértett. Egészen Sajnovics szellemében beszél Reguly, ki a magyart valamennyi ugor nyelvek közöl kezdetben szintén a lappal tartotta legfeltűnőbben egyezőnek : „A finnre szorítkozva — irja egy barátjának Wasa finn városból — csak félsikert aratnék. A mi nyelvünk számos sziszegő és olvadó hangjai, melyek a finnben hiányzanak, a lapp nyelvben mint megvannak; a lappnak alaktana sokkal egyezőbb a ma* »Die Verzweigung der ugrischen Sprachen« czimü tanulmányában. A szókezdő nij fejlesztése két ágra osztja az ugor nyelveket, éjszakira (lapp, zürjén-votják, vogul-osztják és magyar, melyekben megvan a szókezdő ny), délire (finn, mordvin és cseremisz, ezekben nincs meg). De az éjszaki ügbau ismét szétválik a lapp nyelv, mely nem vesz részt az általános d : l változásban ; e bangváltozás az éjszaki ugor nyelveknek azon fejlődéskorába esik, mikor a lapp nyelv már kivált volt közülük.