Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1880

6 nevezett boszorkánynyomásnál (cauchemar) is. A boszorkánynyomás a görögöknél „Ephialtes" név alatt volt ismeretes. Ujabb időben Waller angol orvos — ki maga is éveken át szenvedett miatta — vállalkozott ennek ismertetésére. Szerinte ezen állapot rendesen valamely nehéz álomnak következménye, a melyben vagy azt hiszszük, hogy lábaink megvannak kötözve, vagy oly helyre vagyunk zárva, a honnan kijutni nem lehet; később a kellemetlen érzés oly erőre kap, hogy annak homályos tudatát is felkelti bennünk, hogy az ágyban fekszünk anélkül, hogy a legnagyobb erőfeszitésre lélekzetet venni vagy megmozdulni tudnánk. A belső küzdelem külsőleg is kifejezést nyer ; a sziv verése meggyorsul, a szemek félig kinyiinak, az arc eltorzul —- — stb. ; igy tart ez egy, két percig, a midőn a felébredés mindennek véget vet. Többször azt tartja az illető, hogy valaki nála van s egész súlyával reá nehezül ; ezen képzelődés néha igen nagy rémületet kelt fel benne, a minek következtében a boszorkánynyomás nem egyszer halállal is végződött. Az álomra nagy befolyást gyakorolnak azon érzékletek, a melyeket alvás közben a hallás és tapintás által szerzünk. Ha menydörgést hallunk, csatáról álmodunk ; ha ajtózörrenést, rablókkal küzdünk ; ha lábunk az ágyról leér, lehetséges, hogy álomban tátongó mélység szélén állunk stb. Meier (Versuch einer Erklärung d. N. pg. 33.) egyszer azt álmodta, hogy ismeretlen személyek megtámadták, s hanyatt fektetvén, lábujjánál fogva földhöz szegezték. A nagy ijedtség folytán álmából felébredvén, azt vette észre, hogy lábujjai között egy szalmaszál van, a mi az egész álom okozója volt. Hofbauer állitja, hogy ifjúkorában egyszer álmában egy magas falról lezuhant; felébredvén, magát valóban a földön fekve találta, minthogy ágya az éjjel alatta összeroskadt. Gregory felhozza, hogy egyszer lefekvés előtt forró vizzel telt üveget tett lábaihoz. Elaludván, álmában az Aetna tetején járt, a melynek talaját elviselhetetlen forrónak találta. Macnish egyszer nedves ingben feküdt le, és azt álmodta, hogy a vizbe esett. Egy más alkalommal, midőn nyakkendőjét egy kissé szorosabban kötötte fel, azt álmodta, hogy felakasztották. Giron de B. beszéli, hogy valahányszor lábát nem takarta be, mindannyiszor álmában éjjel postakocsin utazott. Ha pedig háló sipkáját nem tette fel, azt álmodta, hogy vallásos szertartáson volt jelen. Némely alvónál oda súgott szavak által tetszés szerinti álmot lehet létre hozni. Beattie (Moralisch-kritische Abh. I. 422.) említést tesz egy katonatisztről, kivel társai ily módon álmában nem egyszer párbajt vívattak. Az álmok tartalmát az alvó egyénisége, életmódja, kora, neme, állása, napi foglalkozása, képzettségi foka, éltének eddigi tapasztalatai s eseményei, s a gondolatok, a melyekkel lefekvés előtt élénken foglalkozott, határozzák meg. Nem egyszer álmodunk oly dolgokról, a melyekre