Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1880

13 az ablakokat, s ismét az asztalhoz ült és tovább olvasott. Utóbb felkelt, a gyógyszertárba ment, kinyitotta a naplót, előszedte a recepteket s azok elkészítéséhez fogott, mi közben a legnagyobb vigyázatot és pontosságot tanúsított, épugy mintha ébren lett volna. Ha pedig a receptben valami hiba volt, mindjárt fölfödözte a tévedést és vonakodott azt elkészíteni. S o a v e professor szintén észlelte Castellit, s a következőket mondja el róla : Egy este épen a gyógyszertárban voltam s Poráti gyógyszerészszel beszélgettem, midőn Castelli haza jött. C. leült egy székre és hallgatta beszélgetésünket. Nem sokára elkezdett ásítozni s lassankint elaludt. Mintegy 12 percig nyugodtan aludt; de ekkor egyszerre maga körül tapogatózni kezdett ; felállott és az asztalhoz ment. Az asztalon levő gyertyát kezébe vette s a laboratóriumba ment azt meggyújtani. Visszatérvén a gyógyszertárba, felnyitotta a naplót, a melyben a receptek voltak ; egy receptet elővett s azt elolvasván, annak elkészítéséhez fogott. Ez alatt jött egy orvos, a ki kérésünkre próbaképen egy rossz receptet irt és egy hires orvos nevét irta alá. En a recepttel az asztalho2 mentem és kopogtam ; mire C. azonnal oda jött, elvette tőlem a receptet és azt mintegy csodálkozva kétszer is elolvasta és igy szólott : Ez is különös ! Ekkor még egyszer igen figyelmesen elolvasta a receptet és igy szólott hozzám : „Önnek még egyszer el kell jönnie ; mert én ezen receptet nem készíthetem el uram tudta nélkül; ő pedig nincs itthon." Mire én válaszolám : „Ura itthon van ; legyen szives őt előhívni, mert az orvosság igen sürgős." Erre C. a laboratóriumba ment s urát magához hivatta, a ki elolvastatta Castellival a receptet és úgy tetette magát, mintha semmi különöset sem találna benne. Végre kérdezte Castellit, hogy mitévő legyen. En a receptet visszaküldeném, mondá Castelli. De az orvos e miatt meg fog haragudni, veté ellen ura. Erre Castelli azt felelte, hogy inkább történjék ez, hogy sem a beteg meghaljon. A mint e szavakat kimondotta, ott hagyta urát és a receptek készítéséhez fogott. Ura követte őt s folytatni akarta vele a beszédet; de Castelli többé nem hallotta szavát. Néhány perc múlva Castelli nyugtalanul föl- és alá járkált és igy szólott : „Légy nyugodt ; még nem veszett el minden reményem, ő föl fog gyógyulni." Ezen szavak nagynénje betegségére vonatkoztak, s jelen nem levő leánytestvéréhez voltak intézve. A gyógyszerészné ekkor előálott s ugy tetette magát, mintha ő volna C. testvére s azt mondá neki, hogy a baj sokkal veszedelmesebb, mintsem hinné s panaszkodott, hogy maga is rosszul érzi magát s kért tőle orvosságot. Mire C. feleié : „Jól van, adok orvosságot ; de előbb urammal beszélni akarok." Urához akarván menni, az asztalba ütközött, mire azonnal összerogyott és elaludt. Reggel felébredvén állította, hogy igen jól aludt ; az éjjel történtekről pedig a legkisebb sejtelme sem volt. Az életkort illetőleg a tapasztalás azt mutatja, hogy az alvajárás leggyakoribb a gyermekeknél, a serdülő ifjaknál és leányoknál ; ritkábban fordul elő a már fölserdült embereknél, igen ritkán s csak kivételképen az öregeknél.