Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1880

12 Többször megesett, hogy az alvajárók alvás közben költeményeket, értekezéseket, prédikációkat irtak ; feladataikat, a melyeket talán napközben megoldani nem tudtak, kidolgozták, és pedig a legnagyobb könnyüségg'el. B u r d a c h (Physiologie III. pg. 507) mondja egyik ifjukoru barátjáról, ki soha sem szokott verseket irni, hogy az egy reggel Íróasztalán egy sajátkezüleg irt ódát talált Napoleonhoz intézve. Az óda helyes gondolatmenetével, költői hevével s csinos külalakjával mindenkinek tetszését megnyerte. Az „Encyclopédie méthodique" a „Somnambulisme" cikkben beszéli egy lelkészről, hogy az álmában prédikációkat irt ; az irást befejezvén minden egyes lapot hangosan átolvasott és kijavított. Ha irás közben valamit szeme elé tartottak, úgy hogy a papirost nem láthatta, ez őt épen nem zavarta, hanem folytatta az irást, mint a ki legjobban lát. Ha pedig a papirost mással cserélték fel, ezt csak akkor vette észre, ha az különböző nagyságú volt; az ugyanazon nagyságú papirost az övének tartotta, és oda irta a javításokat, a hová az ő papirosán írnia kellett volna. Miből láthatni, hogy belső érzéke előtt állott a lap egész tartalma, az egyes sorok és szavak helyi viszonyával együtt ; de e közben nem vette észre azt, hogy a papiros, mely előtte fekszik, nem az övé. Happach (Materialien z. Erf. I. pg. 134) nevelő korából felemlíti, hogy egyszer egy 9 éves holdkóros növendéke volt. A gyermek éjjelenkint többször felkelt s a szobában nagy gyorsasággal körüljárt ; Happachnak sikerült, őt egy ily alkalommal meglesni és elfogni. A gyermek beszélt vele, fölmondta leckéit s becsukott szemmel olvasott ; midőn olvasás közben Happach figyelmeztette őt, hogy nyissa föl szemét, az válaszolta : „Hisz így is látok." Moritz (Magaz. III. 1 pg. 41) beszéli egy kosárkötőről, hogy az egy alkalommal egy igen megható prédikációt hallott. A rákövetkező éjjel felkelt ágyából és szórói-szóra elmondta az egész prédikációt, miközben felesége hiába igyekezett őt felkelteni; végre felébredett, de a történtekről mit sem tudott. Ezen időtől fogva éjjelenkint olykor két prédikációt is mondott, miközben szemeit mereven nyitva tartotta, a nélkül hogy valamit látott volna. A prédikációk nyelvezete Moritz szerint igen jó volt. Különösen érdekes egy 22 éves — Castelli nevü — gyógyszerészsegéd esete, a melynek megfigyelői Porati, az ő gazdája és Soave professzor voltak. Egy este Castelli a gyógyszertárban elaludt ; kevés idő múlva felnyitotta szemét, egypár szót mormolt s gyergyát gyújtva dolgozó szobámba ment — így szól Porati — az asztalhoz ült és olvasott. Mi e közben folyton nyomában voltunk, a nélkül hogy észre vett volna bennünket. Azalatt míg olvasott, egyszer csak eloltottuk gyertyáját; mire ő fogta a gyertyát, lement a lépcsőzeten a konyhába, a hol gyertyáját meggyújtván, ismét visszatért. A dolog többször ismétlődött ugyanazon eredménynyel. Végre, ugy látszik, azon gondolata támadt, hogy a légvonat oltja el gyertyáját, azért bejövén a szobába, becsukta