Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1878

7 De térjünk immár a meglevőnek átbúvárlására, méltatására; kezünkben a második képes szövegkiadással, nézzük : mely nemzeti idomok találhatók föl Petőfi költészetében, vagyis mily nemzeti idomokat müveit és használt akár a subjectiv, akár az objectiv tartalom kifejezésében. Legyünk egyszersmind tekintettel arra is, mennyire szabályosak nála az egyes szerkezetek, és milyen jellemüek az ezekből keletkezett idomok. Midőn Petőfi költészetének idomait tekintetbe veszszük, leghelyesebbén cselekszünk, ha az idomok bizonyos meghatározott sorrendjéhez folyamodunk, s müveit e sorrendbe füzzük, mint megannyi gyöngyöket a selyemfonálra. Ez annál inkább tanácsos, mert az idomok látszólagos sokfélesége valóságos útvesztő lehetne, s oda juttatna, hogy minden, az irás módjánál fogva újnak tetsző alakot, egyszersmind valóban új és önálló idomnak tekintsünk. Szükséges tehát az idomok, sztrófák, visszavezetése bizonyos alapformákra, alapszerkezetekre. Véleményünk szerint leghelyesebb az egyes ütemek első, és így alapszerkezeteiből, a sorokból = versekből indulni ki ; mert a sor már egy-egy, bár kisebb, költői egész, mely dallamos menetében zengve hirdeti a mondat tartalmát, az érzést és gondolatot. De természetes, hogy egy-egy sor magában véve még nem alkot egy nagyobb, egy olyan teljesebb egészet, melyben a párhuzamos haladás a nyelv költői dallamát ismétlőleg és így hathatósabban kiemelje, éreztesse. T. i. a sor önmagát ismételve, önmagával azonos elemű, alkatú sorral egyesülve érezteti a közös törvényt, a közös szabályos folyamatot, mely mindkettőben egyenlően uralkodik. Innen, hogy az egyenlő alkatú sorok a rhithmusz azonosságán kívül egyszersmind a végződés azonosságára is törekszenek, vagyis az azonos kicsengésre : a rímre; ugy, hogy a rím rendszerint csak azonos elemű, alkatú sorokat fűz egybe, rendszerint két-két sor csendülvén össze egy-egy rímben. Tehát a s or még egyszer annyi mint a rím, és így ez a sorok számára nézve közös osztóul tekintendő. Ezt, hogy a rím az újabb költői idomokban, tehát az újabb nyelvek költészetében, közös osztó és így sorállapító, sokan felejtik és ezzel zavarba esnek. Igaz, hogy egy-egy ismétlődő ütem is összecsenghet önmagával ; de ha a sor, a vers = ütemek egysége, pedig a sor ez : állani fog a törvény, hogy egy ütemet rendes sornak tekinteni nem lehet. T. i. valamint az ütem több, de kisebb egyesnek, mozzanatnak egysége : kell, hogy a sor is több, de nagyobb, tehát felsőbbrendű egyesnek, alkotó elemnek egysége legyen. Az ütemek rendesen négy-, öt- éshatszótagúak, továbbá három és kétszótagúak; az egyszótagú csak csonka, hiányos ütemnek tekinthető. A két-, három- és négyszótagú rendesen osztatlan, míg az öt- és hatszótagú többször kisebb izekre oszlik ; a hét- és