Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1878

5 De már annak a kérdésnek megoldása : hogy m i voltaképen ezen idomokban a nyelv költői dallamozásának élve, törvénye ? nem volt olyan könnyen lehetséges. A törvény kivonására az adatokból, a tényekből, nem volt elég az idomok bármily ügyes, mégis csak ösztönszerű alkalmazása; erre mélyebb tudományos gondolkodás, kutatás, vizsgálódás, elemzés vala szükséges. Ugy voltunk a magyar költői idomok törvényeire nézve, mint hajdan a nyelvtan a beszédre, a logika a gondolkodásra vonatkozólag. A beszéd vizsgálata annak törvényeit, a gondolkodás öntudatos átbúvárlása ennek tudományát eredményezte. T. i. az öntudatlan gyakorlat öntudatos megvizsgálása vezet az abban nyilatkozó természet — és elme törvények ismeretére. Most, hogy ismerjük a nemzeti idomok alapját és törvényét, most már könnyű lesz azokat mennél öntudatosabban előállítani, sőt bővíteni, kiterjeszteni, új összetételekkel újabb alakokat teremteni. Tudtunkra az első tudományos vizsgáló a nemzeti idomokra nézve Fogarasi volt; a vizsgálódás folytatója és a való eredmény első, de csak részben szabatos megállapítója : Arany János, kinek értekezésével fölvirradt az öntudatos nemzeti verselés kora. Mindazokról, kik az ő megállapításai előtt a nemzeti idomok művelői valának, elkezdve Amadétól és Faluditól, vagy ha tetszik, akár az első hegedőstől egészen Petőfiig, nem mondhatni, hogy öntudatos művelői voltak a magyar versnek. Kitűnő tehetség, páratlanul finom érzék, a nép dalainak szerető megfigyelése és utánzása, az inspiratió befolyása alatt a teremtés magas munkásságáig emelkedett ösztön kifolyása volt mindaz, mit náluk a nemzeti idomokra nézve szemlélhetünk és megállapíthatunk. Daloltak mint az erdők és mezők madarai, szivből és tiszta hangon, a művészet magasabb sikerével, mint sokan Arany után. De ha azt a kérdést intézték volna hozzájuk : mi ezen nemzeti idomok dallamosságának tényezője, alkotó eleme, elve, törvénye? . . . e kérdésre a tudomány színvonalán álló választ nem adtak volna. Erezték, követték a törvényt, de fogalmáig nem emelkedtek, meghatározni, szabály gyanánt kimondani nem tudták. Ez azonban művészetükből, költészetük érdeméből keveset von le. Végre is a költészet, mondhatni, titkos forrásból ered, s arra, hogy valaki költő legyen nem mindenben kívántatik meg a teljes, sokszor rideg öntudatosság ; jó, ha az elmélet és tanulmány szabályozza és gazdagítja a tehetséget; s a szabályozott és termékenyült tehetség a teremtő ihletés befolyása alatt mindenesetre bevégzettebb müvet fog adni ; de végre épen az inspiratió, az elragadtatás, a teremtés mámoros gyönyöre hozza magával bizonyos részben a számító eszmélet elmaradását a szellem lelkesült szárnyalása, csapongása mögött. Petőfi sem tartozik azok közé, kiknek technikája, a nemzeti idomokra vonatkozólag, az elmélet szabályainak ismeretén alapul. Kevesen érezték a leikökben uralkodó törvényt oly hatalmasan