Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1878

27 íme ebben a (4-I-4) szerkezettel van egybefüződve. Helycserével a (44-44-6) sor (44-6 + 4)-re változik, s ezt is föllelhetni Petőfinél mint szabályképzőt, de más sorral tárulva, t. i. a „Bányában" (509.) költemény idomában : Ezer ölre j vagyok ide lenn a Föld ölében ; Hol az ősi I örök éj tanyázik Vadsötéten. A kis lámpa | reszkető sugára Félve néz a | zordon éj arcára 4 + 3 Mint a sasra | a galamb. 4 + 3 Mint az ütemjelzés mutatja itt a (4 + 6 + 4) sor a (4 + 4) és (4 + 3) sorral társul. Terjengő alak, alkalmas a reflexióra. Ha a (4 + 6)-hoz még egy hatszótagu járul, a (4 + 6-1-6) ütemzetü szabályképző sor áll előttünk, s ezt leljük föl a „Kutyakaparó" (458.) c. költői leírás idomában : Kivül-belül I szomorú csárda ez A kutyakaparó, Ehen-szomjan j szokott itt maradni A jámbor utazó. Mert eledelt nem kap | és hogyha csak Rápillant borára, Megátkozza Noét | hogy szőlőt is Vett be a bárkába. Hogy azonban itt a két utóbbi sorban fordított ütemhelyzés van, az azonnal szembetűnik. Vegyük a (4+6) szerkezetet kétszer: (4 + 6 || 4+6); ezzel új szabályképző sort nyerünk, melyet Petőfi gyakorlatilag a következő müvekben mutat föl: az „Alföld" (218.): Mit nekem te | zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel | vadregényes tája! Tán csodállak, | ámde nem szeretlek, S képzetem hegy- | völgyedet nem járja. Az erdei lak (299.) A koldús sírja (596.) Kún László krónikája (690.) Konduljanak meg a vészharangok (698.) Az én pegazusom (552.). A terjengő alakot Petőfi, helyes tapintattal, inkább leírásokra alkalmazta, mint lírai tartalmúak előadására. Ugyanez a szabályképző sor négyszer véve a következő reflexiós tartalmú költemény idoma : „Tiszteljétek a közkatonákat!" (719.) Tiszt vagyok, ha | lát a legénység, Tiszteikedve | mégyen el mellettem ;