Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1878

23 Van egy költeménye Petőfinek, az „Éj" (611.,) melyben minden kétséget kizárólag ezt az idomot művelte, mutatja ezt maga az Írásmód : Találkoznak Édes Keservvel, Ölelkeznek Kínos Gyönyörrel. Mert Petőfi minden bizonynyal a szerkezetre akart ezzel utalni. És valóban e költeményben úgyszólván kifogástalanul szabatosan ömlik e rhithmusz. De vannak Petőfinek egyéb költeményei is, melyek szigorúbb vizsgálat után ezen alapszerkezetre vezetendők vissza. Ilyen először a „Disznótorban" (149.) c. k., melynek második sztrófája igy szól : Halljátok, mit | ajkim | zengenek, Egyszersmind az | ég is | hallja meg, Továbbá a „Lopott ló" (165.) melynek egyik szabatosabb koszorúja ez : A nyerítő j ménes Ott legel, Pejcsikómat | onnan Loptam el. Ezek tulajdonképen két sorúak. Négysoruak a következők: „Nem megyek én innen sehova" (173.) című és kezdetű, melyben a sorok többsége teljesen szabatos, p. Nagyon kedves | nékem | ez a hely, Elmegy majd a | tavasz j menjen el : Elmehet a nap, a | csillagok, De én nem mék | én itt | maradok. Továbbá: „Elvenné-lek én csak adnának" (198.) „De már nem tudom mit csináljak" (210.) nagyon szabálytalan a „Kis menyecske, szép kis menyecske" (211.) Van a nagy alföldön csárda sok" (302.) ennek második sztrófája elég szabályos; ellenben nagyon szabálytalan, bár ilyen idomúnak látszik: „Rózsabokor a domboldalon" (607.) Míg ismét legnagyobb részt szabatos ütemzésü a „Bordal" (634), melynek második sztrófáját így írta meg Petőfi: Aki mostan [ nem tart ! én velem. Verje meg azt | az én j istenem ! Vigyék el a | körmös | angyalok, A hazáért | iszom | igyatok, A következő sztrófa pedig igy kezdődik : Igyunk j jó barátim | mostanság, pedig szabatosan így állhatna : Jó barátim | igyunk j mostanság.