Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1878

Petőfi költészetének nemzeti idomairól. Be-vezetés. m A nemzeti, vagy helyesebben népiesen nemzeti irány az első és eredeti irány költészetünkben, a mint ez a dolog természete szerint nem is lehetett és lehet másképen. A magyar dalos előtt nem lebeghetett más, mint saját nemzetének élete és története, híre és dicsősége, fájdalma és öröme. A magyar dalos nem dalolhatott másképen, mint saját nyelvén, és saját nyelvének természetéből önkényt szülemlő rhithmuszban, idomokban. E tárgya és idomai szerint korlátozott költészet a népekkel való tartósabb érintkezés következtében, a költői lélek sajátos fogékonyságánál fogva, először is a szép tárgyat fogadta el kívülről. így különösen már az Anjouk korában. A nemzeti idom ekkor még alakulóban, fejlődőben volt ; a nemzeti rhithmusz az önszervezkedés stádiumában. A nem teljesen kiképzett, még nem tökéletes nemzeti idomokkal szemközt a bevégzett teljesség, a tökéletes szépség példáiképen csak a klasszik a i idomok tűnhettek föl. Ezeket átvenni, költészetünk részére meghódítani az iskola föladata lett volna, ha ugyan eszökbe jut az iskola embereinek nyelvünket ama bevégzett költői idomok szerint alakítani. Az irodalom-történet említ ugyan egy klasszikai müiskolát, mely Mátyás korában létezett, de műveit teljesen elveszetteknek állítja ; s a „Régi magyar költők tára" csakugyan nem ad egyetlenegy darabot sem, melynek olvastára fölkiálthatnánk : íme az első mértékes költemény! Mert verset = sort, azt még. lehetne találni, pl. a „De patre verbum" himnusz fordítása így kezdődik: Atyától ige ihleték, Anyától testbe öltözék. S e két sort ma sem lehetne szebb, szökellőbb jambusokban adni; de a sztrófa másik fele bezzeg rögös útra tér: Jánosnak tanóságával, Ez ige volt kezdetbe. i*