Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1878

i8 E két, nem egyenlő hosszúságú, de azonos elemű, páratlan szótagú szerkezet ily rendben társítva némileg rövidebben, csattanóbban végződő egészet alkot. Repesőbb érzelmek, lelkesebb ódai költemények hivatott alakja. Ez az egyik csoport; benne tisztán négyes ütemű szerkezetek nincsenek. Hozzuk azonban vissza emlékezetünkbe a tárgyalt tisztán négyes ütemüeket, s nézzük azok társítását a négyeshármas ütemű szerkezetekkel. Ilyen kettős szerkezetű idomok a következők, mint p, az „Egy barátom az ifjúság" (457.) c. költeményben: Egy barátom | az ifjúság r Maholnap már | ez is itt hágy. S másra, tudom | helyébe nem Akadok, Jaj istenem | be magamra Maradok. Benne tehát a (44*4) és (44-4 + 3) szerkezet társul. És ismét más idomra akadunk az „U t ó s ó v i r á go k" (583.) c. darabban : Őszi idő I a javából, A természet | homlokáról ^ ^ Minden szépet leragad. 4 + 3. Nincsen a | mezőkön semmi, Még a kertben | is keresni 4 + 4 Kell már a | virágokat. 4 + 3 Kedves, teljes csengésű idom. Nagyon közel áll ehez az „É n" (160.) c. k. idoma: A világ az I Isten kertje, Gyom s virág | vagytok ti benne *Emberek. Én e kertnek | egy kis magja De ha az ur | pártom fogja Benne gyom tán | nem leszek. Ebben a harmadik sor egy magában álló hármas ütem. Hagyjunk el ebből két sort (a negyediket és ötödiket) és a „Szomjas ember tűnődése" (180.) idoma áll előttünk: Volt a szőlőben | határom, De eladtam | tavaly nyáron, S az ára Garatomon | lejára. E körbe tartozik még a „Nemzeti dal" (650.) idoma, mely igy indul : Talpra magyar | hí a haza ! Itt az idő I most vagy soha !