Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1876

8 latio folytán lesz: oe-cap, hanglágyulás folytán pedig: oc-cap, honnan az első személy: occupo ; igy a következőkben is: derapio, derupio, aucapor, aucupor, eontabernium, contubernium sat. Hasonló módon lágyult át az a n-ra az egyszerű 1 előtt, vagy akkor is, ha az l-re egy mássalhangzó következett, mint: de-salio, desulio, dissalio, dissulio, prosulio Lucr. IV. 604; Eitschl a. 0. in-salto, in-sulto, sat. Ép igy lágyult az a a következőkben is: con-quatio, — melyben a „qu" „cu

u-vá lesz — concutio, percutio sat. — Hogy azonban az il. e vagy i-ből lágyult volna, fel nem tehetjük ismervén az u nak tompább hangzatát az emiitett két hangénál ; de igen is megengedjük, hogy az u bizonyos mássalhangzókhoz való simulása és rokouulása folytán azok helyett állhat, miként a következő példák világosan mutatják: scopulus a görög aXoTTíioí-ból, tehát 1 előtt, valamint akkor is, ha az l-re még egy mássalhangzó következik, mint; sepultum, sepelire igé ből, pulsum, pello ból, promulsum, mulcere-ból sat.; végre m e!ott, mint: documentum, monumentum, docere, monere alakokból. Ep igy áll az i is N helyett a reá következő MI és f hangok befolyása folytán mint : testumonium, pontufex. sít. mit maga Cicero is használ : optumus és mis eféle szókban. E. Az e több hangból lágyulhat, úgymint : a) a-ból az összehalmazott mássalhangzók előtt álló zártszótagokban, a néma és folyékony hangok előtt, mint: ambi-aguus, ambieguus, peregrinus peri-ager-ino-ból sat.; a folyékony és némák előtt, mint: ascando, asceudo, impartio, impertio, inars, iners sat.; két tolyékony előtt, mint: condamno, condemao, biannium, biennium sat. ; néma és néma előtt, mint: abiietum, abiectum, coufactum, eonfectum, abrapt.um, abreptum sat. ; egy néma hang és s előtt, mint : an-caps, an-ceps, artifac-s, artifex sat.; továbbá s és néma hang előtt, mint: incastus, incestus, compascere, compescere sat. ; kettős s előtt, mint : perpassus, perpessus ; egyszerű t előtt, mint: perpatior, perpetior, defatigo, defetigo, de csak az összetettekben; végre e-re lágyul az a a nom. il végzete előtt, mint: cornicen, tibicen sat; curnucanere, tibicanere, alakokból; valamint a vég m előtt is, mint: autam. autem, itam, item sat. b) O-ból, a latin miként a görög nyelv e-re lágyítja a vég o-t az o törzsű nevek vocativusaban, mint: taure, tuvqs, eque, Ï7t7t

g, lupe, Korábbi időkben eme lágyulás még a nominativusra is kiterjedt, midőn az összetett névmások törzsében — illo, isto, ipso — a nom. s hangjának eleste folytán az o n-ra, az u pedig e-re lágyult, mint : ollos, istos, ipsos, az 0 n-ra lágyulván lesz : ollus, istus, ipsus ; most elesvén a vég s az n pedig e re lágyulván lett: ille, iste, ipse. Az ujabb latin népnyelv még tovább ment, minthogy még a vég o-t és e-re lágyította, mint a viszonyos névmások abl.-nak O-ját, quo, que, mi az összefüggésből látható, Grut. 779. 9. „M. Metilio E. Valeria Prima conius, cum que — quo helyett — vixit" ; a ro végzet előtt a latin ,majd kizárólag e-t használ, mig a görögnyelvben a> v, v,e áll, mint: piaoó;, o/voó;, <f&ovtços mint tener, teneros, liberó^ asperos sat Hogy az r, bármely hang álljon is előtte, azt e-re lágyítja, bizonyítja számos ellatinosodott görög szó, mint : caméra, carcer,