Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1876

7 Momms. U. D. XXXVIII. ; az o törzsű nevek az acc. m végzete előtt az oskinyelv járásban legtöbbnyire megtartják az o-t, mint: donom, hortom, taurom, kom sat. még is számos példát lehet találni, melyekbeö az o u-ra lágyult, mint : Sarinu, lat. Samum, dolum, lat. dolum. Az oskinyeivjárás igehatározatlanául az igékből képzett tőnevek accusativusát használja, mely o köthang segélyével képeztetett, de ezen o mindig u-ra lágyulva fordul elő, mint: censa-u-m, lat. censere, ak-u-m, lat agere, molta-u-m, lat. multare sat. A hosszú o-nak u-ra lágyitását illetőleg tovább ment az oski nyelv, mint a latin. Az abl. od végzetének alakján kivül, mely az ó latin multica-tod oquoltod sat. alakoknak felel meg, számos ud végzetü is található, mint: Bovaianod, lat. Boviano, sakaraklod, lat. sacello, ud-ra aragetud, lat. argento, tristamentud, lat. testamento sat. A latin to-végzetü parancsoló ragnak megtelel az oski tud, mint: estud, lat esto, factud, lat. facito stb. Ezen nyelvjárással éles ellentétben van az umbriai; az ó umbriai az ó latin nyelv o ja helyett a szók belsejeben és végén u-t használ, mig az uj umbriai kevés kivétellel ezen u helyett o-t tüntet fel. 0 umbr. : papiam, fratru ; uj umbr. poplom, fatrom ; lat. populum, fratrum. A felirati, nyelvészeti és históriai adatokból következteti K. Lepsius — de tabulis Eugubinis, p. 38, 41, 85, 93 —, hogy Iguvium városának latin tábla feliratai a második punháboru vége felé Írattak össze ; és az umbriai táblák szerkesztését két századdal viszi vissza ama korra, melyben az etruskok hatalma a Pó folyó sikján a gállok által megtöretett ; déletruriában Yejinek elfoglalása után pedig a rómaiak által, végre Campaniában a samnitek által, midőn a senorok Komát felégették, tehát ama korig, melyből a régi görög s osk ezüst pénz feliratok szármoznak. A miből kitűnik, hogy körülbelül ugyan azon korban, midőn a lat. és osk. nyelvjárás a végzetekben határozottan ot használt, az umbriai nyelvjárásban ugyan e hang kitartóan u volt; és ugyan azon korban, midőn a latin beszédben s irmodorban u helyett o volt, az uj umbriaiban a régibb u-t o váltá fel. Tekintve e két testvérnyelv közt lévő külömbséget, az a kérdés merül fel: melyik volt régibb, az ó latin o-c, vagy az ó unbriai u ? A felhozottakból kiderül, hogy a görög o és skr. a-nak az ó latin rövid o felel meg; a görög "> és skr. hosszú a-nik pedig az ó latin hoos/.u o ; külanben is gyakran lágyul a skr. a a görög és latin nyelvekben o-ra. Egyébiránt is közös sajátja volt a görög-itali nyelvnek, midőn a többi indogermán nyelvjárástól már eltértek, az a-t o ra lágyítani ; igy a nőnemű a törzsünevek eredeti a-ja az oskibau o-ra lágyult, mint: vio, lat. via, sat., az ó latin ezen a-ból lágyult o-t fenntartá azon korig, midőn Carthagó elpusztulása után Kóma lőn az első nagy hatalom. Ezen korban kezdett csak u használtatni a m iveit nyelvben o helyett; ínég a köznép nyelvéből az o soha sem tűnt el tejesen, sőt a római irodalom korának hanyatlása után a pépnyelvben ismét uralgóvá lőn és átszállt a román nyelvekre is. Lássuk miképen lágyul az a u-ra át Ha az üsszetét második tagjának törzsében a van, ezen a hangnyengülés folytán p, b, m, Y ajak hangok előtt u ra lágyul, mint : ob-eap, assimi-