Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1876

5 kiesvén lesx Y^n Hogy a nom. régi os végzete, mi a függő esetekből is kiderül, us-ra lágyult számos példa mutatja, mint: corpus, lepus sat; de 0ból lágyult az u ezekben is: femur, ebur, iecur, robur sat, melyeknél az ur végzet az os-ból lágyult us-ból lőn. Ezt lehet állítani a következőkről is : foedus, latus, funus, munus sat, mig a függő esetekben az r-ré változott s előtt az u, e-re lágyult, mint: gen. funusból funeris sat. Az összehasonlítás középfokának végzete hajdan szinte ios volt, mi a függő esetekből látható, mely később ius-ra lágyult a semleges nemben, a him és nőnemben pedig a függő esetekben r-ré változott s, a nominativushoz is függesztetett, mint : maior. Az u törzsű nevek egyes gen.-nak os végzete a következő alakokban maradt fenn : senatu-o-s, magistratuos, domuos, mely utolsót még Augustus is használt; ezekben áz o köthang a gen.-nak s raga előtt; mely teljesen megfelel a görög os végzetnek, s ugv látszik, hogy az O-t azért tárták meg, mivel azt u előzte meg, minthogy a latin nyelv kerülé az egy hangzatu u-u-t. Marius koráig a feliratokon egy más us genitvusi alak is látható, mint : nominus, Kastorus, honorus sat., a Bacchanaliák fölötti tanács végzésekben a régi os és om végzetek helyett, us, um látható, mely azonban köthangnak látszik lenni és később először u-ra, az u pedig i-re, lágyult, mint: Kastoros, Kastorus, Kastoris. Miként az egyes nom. s végzete, ugy az egyes aec. lágyan hangzó m raga előtt is o-t tüntetnek fel a későbbi u helyett az o törzsünevek, legyen az m kiirva vagy sem, mint: dono, donom, pocolom, locom sat. Ezt lehet látni a többes gen. és abl.-nak végzeteiben is, hol az u o-ból lágyult, mint volt hajdan: olorom, abl. navebos sat., noha u is látható főleg a többes, abl.-nak végzetében, mint: tempestatebus sat. Mikor lágyult az O s és IU előtt u-ra? erre a feliratok szolgálnak útmutatásul. E kérdés fölötti összhangzó nyomozásokat Eitschl és Mommsen eszközölték. Eitschl az irás és kiejtés módját három korszakra osztja ; az elsőben szerinte csak o és e használtatott a későbbi u és i helyett; a másodikban az o, e és u, i hangokkal való Írásmód ingadozott; végre a harmadik korszakban az u és i hang lőn uralgóvá. Mommsen azt vitatja, hogy e felosztás a fennmaradt irat-emlékekkel nem egyezik meg, és azt állítja, hogy ugyanannak nyomán csak a következő eredményre juthatunk : a város épitése hatodik századának középéig a ragozásban 0, e volt az uralgó, de mégis lehet egyesekben u-t taláni; a Bacchanáliák fölötti tanácsvégzéseknek ideje óta pedig il, i használtatott teljesen. A korunkig fennmaradt legrégibb feliratok, mint a „Venusia és Pesaro

t; szent berkeire vonatkozók, az ó latin agyag edéuyeken találtak, rézemlékek, rézpénzek, a Praenestei és Cista és hasonló feliratok hathatós érvül szolgálnak arra, hogy os és om használtatott. A két Scipio legrégibb sírfeliratán m előtt o áll, holott a többes szám a-'on eseteiben, melyekben s következik reá, már az o u-ra lágyulva jön elő. Mivel a Bacchanáliák fölötti tanácsvégzésekben általán us és um fordul elő, azt lehet következtetni, hogy a syriai háború idejében a régibb o lágyult s és m előtt u-ra; azonban még is hasz-