Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1873

6 quod in imperio eius Gallia adeo frugura hominumque fertilis fuit, ut abundans multitudo vix regi videretur posse. Hic magno nato ipse iam exonerare praegravante turba regnum cupiens Bellovesum ac Segovesum sororis filios, impigros iuvenes missurum se esse in quas dii dedissent auguriis sedes. Ugyanezt állitja Justinus történetiró is 24 k. 4 fejezetében. — Ez első vándorlásban különféle nevezetű celta (gall) népek valának, de legnagyobb számmál . . bojok, melyeknek egy része Ej szakolaszhonban a Pó folyó, más resze pedig Germaniában az Elba folyó vidékén telepedett le, és a tartománynak magáról — Bojohoemum — elnevezést adott ; ismét mások a Noricummal hataros Pannoniában — következőleg Sabaria vidékén is — települtek le, mely uj hazát azonban csak több évekig tartó küzdelmekkel szerezhették meg. Innen N. Sándorig a sabaria-vidéki bojok nevét mély homály boritja; de mihelyt a görögökkel érintkezésbe jöttek, ismét szerepelni látjuk őket a népek történetében, melynek leírásával az időtájban majdnem kizárólag csak a görögök foglalkoztak. — L. Diodorus Siculus 17. k. — Mit forraltak ugyanis a bojok lelkökben kevéssel N. Sándor halála után, tettleg bizonyitották. Ugyanis 280-dik évben Kr. e. zsákmányolási vágytól indittatva, miután az ügyet előbb egy gyülekezetben meghányták, Brennus*), Belgius és mások vezérlete alatt a macedonok ellen háborúra keltek. A macedonok akkori királya Ptolemaeus volt, ki bátorsága miatt Keraunos — vagyis menykönek nevezteték; ezt Belgius előbb veszélyesen megsebesítve elfogta ugyan, de Sosthenes egy macedoni főnök, a győzedelmökben ujjongó gallokat (bojokat) Pannónia felé visszavonulni kényszerité, kiket most Brennus egy a görögök ellen vezetendő aj hadmenetre buzdított. Brennus ugyanis midőn a görögök tömérdek kincseit emlité, bátor harcosait annyira feltüzelé, hogy a Görögország ellen intézendő háborúra, az előbbeninél még nagyobb sereget szavaztak meg így tehát a többi gall népek segélyével, Macedóniát újra legyőzvén, a legellenségesebb indulattól ösztönöztetve egyenesen Delphibe Apollo gazdag jósdája ellen indultak, melynek kincseit maguk részére lefoglalni szándékoztak. Azonban e hadjárat, mely a CXXY-ik Olympiad 2-ik évében történt, és melyben a Sibaris folyó körül lakó Sabaria vidéki bojok is részt vettek, a gallok gyászos vereségével végződött: mindamellett hitelt nem érdemlő némelyeknek azon nagyított állítása, mintha a csatából egy sem — vagy csak kevesen szabadultak volna meg a gallok közül. Polybius**) hitelt érdemlő történetiró legalább határozattan állitja, miszerint a delphii csatából megmenekült gallok közül sokan Commontorius vezérlete alatt Hellespontba menvén Byzancz körül megállapodtak és a byzancziakat adófizetőkké tették, mi egész Clyarus-ig tartott, mikor a gallok uralma megszűnt. — 4 k. — Ezen vereség, és még más viszontagságok kö*) E Brennus-t mog kell kiilöuböztetni attól, ki 100 évvel előbb Romát elfoglalta. **) Szül. arcadiai Megalopolisbaii Kr. e 210 köriif, megh, 124sben.