Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1872

8 Ciceró. Plinius L. nat. VII. 30. igy üdvözli : „Salve Primus omnium parens patriae appellate, primus in toga triumphum liüquaeque lauream merite." Fronto Oenushoz irt levelében ezeket mondja róla : „M. Tallius summum supremumqua os romanum linquae fuit." Quintilian inst or. X. 1. 112. : „Hunc igitur spectemus, hoc propositum nobis sit exemplum ; ille se profecisse sciat, cui Cicero valde piacebit." — M. T. Ciceró született lovagrendű családból, Arpinum közelében fekvő falusi birtokán január 3-án 648. Első képeztetését Rómában Ant Licinius Archias görög költőtől nyeré, ki iránt kegyeletét azzal tanusitá, hogy őt az ismeretes „pro Archia poéta" cimü beszédben védelmezé. Ugyanennek vezetése alatt tevé első költészeti kisérleteit ; de épen ekkor alapitották meg Lie. Crassus és M. Antonius stb. szónoki hiröket, olyannyira, hogy az ifjú Ciceró is ezentúl a szónoklat terén akará lánglelkét kimivelni. A rhetoricában Molontól, a dialecticában Diodotus, stoikus bölcsésztől nyert oktatást ; magasabb bölcsészeti tanulmányait Phaedrus epicari bölcsész mellett kezdve larissai Philó akademicusnál folytatá ; s különösen ennek előadásai oly lelkesítőleg hatottak az ifjúra, hogy későbbi bevallása szerint a szónoki pályán tett magas szerencséjét nem annyira a rhetoriskoláknak. mint inkább Philónak köszönheté. Ily előkészület után lépett Ciceró a nyilvános pályára; 20 éves korában mutatá be ékesszólásának zsengéit és Quinctius és S. Roscius Amerinus védelmére tartott első beszédei fényes sikert arattak. Erre csakhamar megerőltetésből származott gyöngélkedése mialt, méginkább pedig nyilvános szónoki képességének tökélyesitése végett és mint némelyek tartják, Sullátóli félelméből is, kinek kegyence ellenében Sext. Roscius ügyét védte, Görögországba, innét Kis-Ázsiába utazott. Athenben Demetrius rhetort és Antonius academicust, Rhodusban ismét római mesterét Molont s a hires Posidoniust hallgatta, s majd testilelkileg gyarapodva tért vissza Rómába 677. És most kezdődik tulajdonképen nyilvános életpályája. 678 quaestor, 684 pedig aedilis curulis lett; ezen évbe esik Verres elleni nevezetes pöre. Négy évvel utóbb már mint praetor támogatá Pompeius érdekében a Maniliusi törvényjavaslatot (Pro lege Manilia seu de imperio Cn. Pompeii ad Quirites oratio); végre 691-ben elnjeré a consuli méltóságot. Ezen év nyilvános életének fénypontja ; ebben nyomá el Catilina összeesküvését; ebben menté meg ennek felfódözése által hazáját; ebben érdemié ki magának a legszebb nevet ,,páter patriae" ; de ezen évben is hintetett el magva későbbi életviszályainak. Részint az irigy féltékenység melyet talán saját dicsvágyával is előidézett, részint a pártdüh, Clodius, az ekkori tribunus által felkeltve, Cicerónak hazájábani maradását lehetetlenné tevék, miért Görögországba távozott. Ciceró meg nem érdemlett sorsát^kevés lélekerővel türé, gyöngeséget és kislelküséget tanusitott, de annál íényesebb volt 697 visszatérése, melyet barátainak, különösen Lentulus Spinter consul és L. Annaeus _Milo, tribunnak köszönhetett.