Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1872

6 az ékesszólásnak, mikép született, miként serdült fel és mikép éré el virágzásának fényszakát. — Ai első sajátképi szónok M. Cornelius Cethegus, ki Enniustól magasztaltatik. Emlitésre méltó M. PorciusCato, kinek tevékenysége mind a nyilvános életben, mind a szónoklat terén majdnem egy félszázadot töltött be, quaestorsága idejétől 550,halálaig 605 u.c. Plutarch szerint mar jóval ezen emiitett idő előtt is gyakorlá magát a szónoklatban, de minden művészet és tudományos képzettség nélkül; az utóbbira csak mint a korszellem előtt meghajló öreg adá magát — „Graecas literas senex didici, quas quidem sic avide arripui, quasi diuturnam sitim explere cupiens." Ciceró de sen. 8. — Ennek jótékony hatása későbbi beszédeire, melyek erőteljességök, jellemének megfelelő és itt ott keserűséget éreztető komolyságuk által tűnnek ki, nem maradt el. Elveszett beszédeiből Ciceró idejében még 150 volt fenn. Nagyobb dicsérettel emliti Ciceró C. Laeliust és ennek legbensőbb barátját P. Corn. Scipio Aemilianus Africanus minort; ez utóbbi fölött Laelius tartá a gyászbeszédet. Ciceró még ismert ezektől néhány beszédet, melyek azonban töredékeket kivéve kezeinkhez nem jutottak. Jeles szónoknak, kinek beszédei Ciceró kortársai előtt ismeretesek valának, mondja Ciceró, M. Aemilius Lepidus Porcinnát, a 617-ik évi consult, ki nagyobb buzgalmat fejtvén ki nemcsak megközelítette némikép a görögöket, de eszközlője is volt annak, hogy a fiatalabbik Carbo és Tiberius Gracchus a szónoklatot nagyobb hévvel karolták föl. Az emiitetteket Ciceró igy itéli meg Brut. 27: „ — — Sed fuit uterque summus orator atque hoc memoria patrum teste dicimus. Nam et Carbonis et Gracchi habemus orationes nondum satis splendidas verbis sed acutas prudentiaeque plenissimas." Az utóbbi testvérének, Caj. Sempronius Gracchusnak ékesszólását is kiemeli Ciceró ; és ámbár fennmaradt beszédtöredékei nem jogosíthatnak fel Ítéletre, mégis bizonyos, hogy a szónokok Ciceróig ennek nyomdokait követték, beszédeit még Fronto és Gellius idejében kiváló olvasmánynak vették és a rhetorok iskoláiban tárgyalták. A hetedik szazad közepén, midőn a nyelvet mindig jobban fejlesztették, és az ékesszólást a rhetorok iskoláiban még buzgóbban tárgyalták, a szónoklatra egy uj korszak derült íel, legkitűnőbb képviselői M. Antonius, Orator melléknévvel és L. Licinius Crassus. „Ego sic existimo, Antonium Crassumque oratores fuisse maximos et in his primum cum Graecorum glória Latine dicendi copiam aequatam. — Cicer. Brut. 36. Marcus Antonius Orator született 610, consul volt 654, censor 656, megöletett 666, a Mariusi mozgalmakban. L. Licinius Crassus született 613, consul volt 658, cencor 661, és meghalt az ezt követő évben. E két jeles szónok és államférfiú Ciceró ifjúkorában élt, kire lelkesitőleg hatottak. Ciceró a legszebb fényben tünteti elő ékesszólásukat. •—Antonius egy beszédét sem jegyezte föl; kedélyreható, természetes és még sem müvészetnélküli előadását kitűnő emiéje támogatta és