Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1872

15 jutott hozzánk ; ez tulajdonképen hálafelirat a császárhoz, ki őt a consuli méltóságra emelte ; zajos tetszészt aratott és csakugyan a római ékesszólás egyik legszebb emléke. Plinius leirja benne Trajánt mint uralkodót, hadvezért ée magánembert ; hű képet ad erényei, nemeslelküsége, igazságossága s tudományszeretetéről. Nagyra becsültetik, mert nem csak Traján tetteit ecseteli, hanem valóságos korrajzot is nyújt az olvasónak. Irataiban azonban általában véve nem találjuk ama nemes egyszerűség és természetességet, mely elődeinek szellemtermékeit elérhetlenekké teszi. Plinius után magára vonja figyelmünket M. Cornelius Fronto, ki az ékesszóló Antoninusoknál is nagy kegyben volt; beszédeit azonban csak töredékekből ismerjük. B) ^Intoninusoktól a nyugatrómai lirodalom megdöntéseig. Ezen korszkaban gyorsabb hanyatlását látjuk az ékesszólásnak. Erről meggyőznek bennünket a panegyricus beszédek, melyeket egyedül mutathat fel e korszak a szónokművészet terén ; ezekben utánozták ugyan Pliniust, de soha utói nem érték. 12 ily beszéddel (pauegyrici veteres) birunk, melyek 200 évvel Plinius halála után Írattak össze. Ezek a római ékesszólás és erkölcsi sülyedtseg leggyászosabb emlékei; áradoznak a túlságos dicséretek- s legaljasabb hizelgésektől, a nemes érzelmek számkivetvék belőlök ; s ennek megfelel nyelvezetök is, szópompa és hiu fénymáz az egész. Ily beszédek által hajhászták a gallicai városok a császárok kegyét. — A már régen megindult izlésromlásnak többé gátot vetni, ki lett volna képes ? A szabadsággal és a nyugatrómai birodalommal tehát az ékesszólás is eltemettetett. P. F.