Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Wallentínyi Samu: Petőfi
Wallenti'nyi Samu: Petőfi ban házasságuk első heteit. Szivükben mámoros boldogsággal, csodaszép vidéken, amelyről a költő azt írja, hogy „olyan szép, mintha az én képzeletem után alkotta volna a természet”. Hogy milyen boldog volt a költő, s mennyire szerette, imádta ifjú szép nejét, az legjobban kitűnik egyik legszebb szerelmi dalából: „Minek nevezzelek?” És sajátságos, hogy itt a boldogság teljességében vet legborúsabb árnyékot ifjú lelkére az elmúlás sejtelmének fellege, a szépség és az élet múlandóságának döbbenetes érzése, itt a bűbájos őszi hervadás andalító hangulatában szakad föl prófétai leikéből a legszebb elégia: „Szeptember végén”. Hat hetet töltenek Költőn, s innem Kolozsváron és Nagyszalontán keresztül november 4-én érkeztek Pestre, ahol nyugalmas, csendes élet vár reájuk. Két esztendeig sem tart házaséletük, melynek boldogságát egy hosszú esztendő keserves küzdelmeivel harcolták ki. Petőfi e rövid házaséletben oly boldog volt, amilyen boldogságot halandó álmodni és elbírni csak képes, mondja ő maga. Szendrey Júlia boldoggá tette Petőfit, ő volt az ihletője a világ legszebb szerelmi vallomásainak, és a boldogság teljességét nyújtotta a költőnek örömtelen ifjúsága kárpótlásául, olyan boldogságot, amely elfeledtette vele eddigi életének minden megpróbáltatását, szenvedését. 1848 januárjával megindul a forradalmas év, a népek felszabadítása, a demokratizmus. Petőfi lelke lázban ég, vezetője lesz a márciusi nagy napoknak, megírja a „Talpra magyart”-t, amely bejárja az egész országot, mindenütt szavalják, éneklik és tüzén lángra gyúlnak mindenfelé. Petőfi a népszerűség legmámorítóbb magaslatára emelkedik. Szilaj lelke szélsőségekbe ragadja: lázftóvá lesz, támadja a királyokat, a minisztériumot, ostorozza a vezetőket, gyávának nevez mindenkit, aki nem rohan mérföldekkel előre. Republikánus izgatása, radikális politikája miatt egyre népszerűtlenebbé lesz, versben és prózában támadják őt, népgyűléseken foglalnak állást ellene, a szószékről kiprédikálják, és a szabadszállási kerületben, szülőföldjén megbukik mint képviselőjelölt. E bukás életének legfájóbb csalódása volt, ennek a keserűsége hangzik ki nagy költeményéből, „Az apostol”-ból; a maga sorsát rajzolja itt az „apostoliban, aki önfeláldozásáért csak cudar hálátlanságot arat. Petőfi csalódott minden reményében, most már csak a harcoló nemzetbe veti minden bizalmát. Lesodródott a politikai küzdőtérről, 91
