Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Dr. Wallentínyi Sami irodalmi(-tanári) hagyatéka
Dr. Wallentľnyi Samu irodalmi (-tanári) hagyatéka A magyarosodást-magyarosítást természetes folyamatnak hitte. Unokaöccse, Győry Wallentľnyi Dezső 1925 tavaszán hathetes szemináriumsorozatot tart a városban a modern magyar irodalomról, Ady költészetét háromszor is tárgyául tűzve, de Wallentľnyi látásmódjában a kitekintés a 20. századra nincs meg. Tevékenységében azonban nem lankad. Mint cserkészről e kötetben többször írunk, 1906-ban diákjaival és tanártársaival (Csengey, Peskó Ödön) a húsvéti szünetben Fiúméba utaznak. Megnyitja a Széchenyi-kör 1904-es képzőművészeti kiállítását, amely országos jelentőségű; hangversenyeket, színpadi előadásokat rendez az államfordulat után is. Pályaismertetéséből értesülünk, hogy Zathureczky Ede a Széchenyi-kör zeneestélyén lépett először a nyilvánosság elé tizenöt évesen 1917-ben a Vigadó nagytermében (Wallentľnyi S.: Zathureczky Ede Eperjesen. Új Világ, VI, 1924, 13, 3 [márc. 23.]), s az alkalomból újból vendégszerepei. A „Hviezdoslavfordítás’’ kritikájában hitét teszi amellett, hogy „az eszmények világában, a költészet, a művészet birodalmában nincsenek nemzetiségi, felekezeti ellentétek, kérdések. Ott az eszményire, a szépre való törekvés egyesít mindenkit, akinek van fogékonysága az eszményi szép, a művészet iránt" (Emlékezete, 53). A világ, amelyben élt, megváltozott, „letűnt”, de nem tűnhet el... Az Emlékezete kiadásából befolyt összeget sfrkövének Sebesi Ernő indítványozta felállítására fordították, ma is ott magaslik a volt evangélikus temető lebontott oktogon-bejárata (Pulszky László nyughelye) közelében. 3. A „nemzeti erő" definiálása, „vagyis, mi az egész nemzeti ebben a költészetben”, a szerző témaköreiben közvetlenül benne van, de vizsgálataiban azt is észrevehetjük, hogy mindig az egyetemesen humán felé mutat. Vagy lényegében csak annyi, hogy sehová sem tartozni nem lehet, miközben még a nyelv, az alkotó és a mű gyakran egyetlen kötöttségének minősülő (Márai; de még a Vendégjáték Bolzanóban „Ne bántsd Velencét!” felszólítást is csak mi értjük meg igazán) sem kényszerű (a latin nyelvű magyar humanizmusnak is van magyarsága). Egyébként Wallentínyinál a lélektaninak és a korbelinek a bevonását az alkotás genezisébe és befogadásába az oktathatóság, a metaforikus rávezetés részeként is értékelhetjük. - Ha Schöpflin Géza Wallentľnyi evangélikusságát idézőjelbe teszi - „Öntudatos és áldozatkész »evangélikus« volt, pedig sohasem irányította őt felekezeti szempont” (Emlékezete, 13) -, ez a szó jelentésének módosítása, miáltal a fenti tételhez mint párhuzam kapcsolódik. 4. „Korai halála és nyomtalan eltűnése teljessé tette életének költőiségét és alakját, szinte a mitikus hősök varázsával övezte. Nagy hatásában életének és halálának is van része, nemcsak költészetének” (i. h. 111). 82
