Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Dr. Wallentínyi Sami irodalmi(-tanári) hagyatéka

Dr. Wallentfnyi Samu irodalmi (-tanári) hagyatéka lomelsajátľtást (és a versmondás, a realizálás, a memoriterként! be­vésődés nyomatékosításával arra mutatunk rá, ami a legmaradan­dóbb és a legközvetlenebb). Az Új Világ idézett tudósításából is meg­tudhatjuk, hogy A jó öreg kocsmáros művészien színezett, a Szülőföl­demen kedvesen előadott, Az erdei lak bájosan interpretált, a Minek nevezzelek sok közvetlenséggel megrajzolt, a Szüleim halálára meg­ható, a Dalaim ügyesen változatos, Az apostol részlete borúsan drá­­maias és a költő forradalmi versei lelkesítő szavalatokként hangzot­tak fel (s a lapban közük a szereplők nevét). Ezenkívül az ev. dalárdá­nak művészi tökéllyel előadott alkalmi Petőfi-darabjai Fábry Viktor kar­mesteri művészi babérjait gazdagították. Azt sem vitathatjuk, hogy a 20. század „ízlésváltozásában" Petőfi Sándor szerelmi költészetének típusa esetleg nem kerülhet az élet­mű tárgyalásában annyira előtérbe, mint Wallentínyi Samu előadásá­­ban-dolgozatában, amelyben a költői alkat megvilágítását szolgálja, mégis... Petőfire és Vörösmarty Ábránd]ára vonatkozólag egyaránt bi­zonyos „összevető értéke” is kitűnik Rákos Péter Két szembesítés cí­mű verselemzésében (Rákos P.: Tények és kérdőjelek. Madách, Bratislava, 1971, 193-196). Kommentárunkat zárjuk azzal, hogy a közlésmodell három össze­tevőjének részvétele és kapcsolata, a szövegnek művé válása a be­fogadásban (amelynek történeti normái is vannak), a mű és a befo­gadás egymásba játszódása, az alkotó személyiségének mint a mű­vek világába való bevezetésnek a felfogása, egyszóval a mű értelme­zésének módozatai, nem kevésbé, mint a 19. századra visszatekintő magyar irodalomtörténeti kontextus és fogalomrendszer, Wallentínyi Samu irodalmi hagyatékának értékeléséhez nélkülözhetetlen szem­pontokat szolgáltat. És még egy toldás... Az irodalommal való foglalkozás, a művek felfogása és értékelése feltételezi az összehasonlítást. Akár a nyelvről van szó, akár az iroda­lomról, az összevetés a másikkal, a másik ismerete egyengeti felfo­gását, mélyíti az értelmezést. Olykor még olyan szinten is, mint az ej­tésmód kérdése, amelyet E. B. Lukáó fordítása az idézett Petőfi-sor­­nál az eredetire nézve is „sugall". Petőfi Sándor és Ady Endre költé­szete része a világirodalomnak, s ezen belül egészen sajátosan a szomszéd népek irodalmának. Ady „magyar titkait", ebbeli traumáját - közismert - csak a közép-kelet-európai népek értik meg valójában. 78

Next

/
Thumbnails
Contents