Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Dr. Wallentínyi Sami irodalmi(-tanári) hagyatéka
Dr. Wallentínyi Samu irodalmi (-tanári) hagyatéka közben a szöveg- vagy műközpontúság elvét a verselemzések által érvényesítjük. Mivel a pusztán tartalmi jellemzésnél Petőfi verseiről is többet mond, s növeli az átadás élményszerűségét, ha egyebek közt a versbeszéd közvetlen, tehát a szöveghez kötött hangtani tulajdonságait taglaljuk - főképpen Fónagy Iván vizsgálataiból kiindulva. Eszerint Petőfi Föltámadott a tenger című költeményében a természetes hangsúlyozás különválását figyeljük meg a versnyomaték szerinti jambusoktól („ijesztve eget, földet”), ami a versnek sajátos feszültséget kölcsönöz, akárcsak és még inkább a vers 6. sorbeli kérdő dallamának a normáltól eltérő módosulása-kereszteződése, amely a 7. sorban („Halljátok e zenét?") fedetlenül vált át a kérdő helyett - Ascher Oszkár szavalatában - felkiáltó dallammenetbe, érzékeltetve, hogy egyáltalán nem eldöntendő kérdésről van szó... Ascher megoldását látszik igazolni Emil Boleslav Lukáč fordítása, aki az adott sort kérdésre és felkiáltásra bontotta ketté: „Čujete? Hudba hrá!” (E. B. Lukáč: Spoveď Dunaja. Slovenský spisovateľ, Bratislava, 1976, 66-67; a fentit és továbbiakat lásd Fónagy I.: A költői nyelv hangtanából. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959, 140-141; Fónagy l.-Magdics K.: A magyar beszéd dallama. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 280-284, 289-291). A művészi szövegmondásra a variálás jellemző, kitérés az ismétlés elől, a verssor azonban a „nyomatékosítás ismétléssel” jegyében másképpen is megszólaltatható. Felvételünkön az utóbbi szerepel, az utolsó előtti szótagon, sőt az előzésben is a normálejtésű kérdéshez viszonyítva felszökő dallam az expresszív, fenyegető kérdés ejtésmódja (lásd a mellékelt ábrát). Az Egy gondolat bánt engemet című versben példafeltáró a csatajelenet látomásában a természetes hangsúlynak és az anapesztusok feldobolásának interferenciája vagy a metrum eltűnése a „Száguldjatok a kivívott diadalra", egyébként úgyszintén anapesztusos sorban, hogy a következőben főleg az „összetiporva” 4. szótagján térjen ismét vissza, a szóalak jelentését a nyelvben szabálytalan módon érvényesítve magában az anyagában. Visszatérve Wallentínyiék gyakorlatához az elmondattakkal kapcsolatban tudatosítanunk kell, hogy a múltban a szöveg, a költemények ismerete, újramondása, a könyv nélküliek tára, az idézés-idézet és szavalat a mainál sokkal központibb helyet foglalt el, fokozva az élményszerű s nem pusztán tantárgykénti vagy kegyelet jellegű iroda-76
