Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Ludmann Ottó

Ludmann Ottó

Az Új Viiágoan Flórián Károly Pomarius Sámuelnek a naplójáról írt abból az alkalomból, hogy ez Frenyó Lajos feldolgozásában és kommentárjával kiadatott (XVIII, 1936, 35, 2-3 [augusztus 30.]), valamint az eperjesi magyarság történeti jelenlétéről (XIX, 1937, 20, 2-3 [május 15.]). Személyiségének varázsát s mint a Kollégiummal és a várossal azonosulás példaképét írja le megemlékezésében Schöplin Géza (adatolását lásd a Gymnasiológia című dolgozatunk 28. jegyzetében). Újabban: In: Príbehy starého Prešova. Zost. I. Švorc. Universum, Prešov, 2003, 190-192.

7. Marencsin Zoltán, Zoltán Marenčin (Tapolyradvány, 1894-Kassa, 1972; Eperjesen nyugszik a volt evangélikus temetőben) a Kollégium végzettje, káplán volt Szarvason, 1922-től 1957-ig komlóskeresztesi (Chmeľov) lelkész. Egyaránt írt magyarul és szlovákul. Első kötetét Nemo írói álnéven jelentette meg (Vallásunk új irányai. Kosmos, Galánta, 1925; a belső címoldalon „új orientációi"). A biblia tételeit egymásra vonatkoztatja benne, és szembesíti az egyetemesen igazzal. A jézusi tanítás szellemi jellegéről és erejéről értekezik; az intézményességet tőle idegennek tartja, s ez okból fenntartással fogadja Máté evangélista idézetét, amelyben Pétert Jézus kősziklának nevezi az anyaszentegyház felépítéséhez. A kötet stílusa - Marencsin többi írásaihoz hasonlatosan - mentes mindennemű egyházi retorikától. A harmincas években rendszeresen publikál az Új Világ tárcarovatában. Stílusa szlovák nyelvű és magyar nyelvű írásaiban a nyelvtől függellenül egyezik. Talán legjobb műve: Tajomstvá, čísla, obrazy vo Svätom Písme. Minerva, Prešov, 1932. Székely István recenziójában zseniálisnak minősíti: Titkok, számok, ábrák a Szentírásban. Magyar írás, II, 1933, 5-6, 377). A biblia szimbolikája és számmisztikája képezi három másik szlovák nyelvű kötetének tárgyát is (1930, 1939, 1948).

8. Ilyen „terminologizáltságra" utal ,,»a nyelv nem egyéb mint beszédbe öltöztetett logika«, s azt a szabályzatot csak a klasszikus nyelvek fedhetik fel” kinyilvánítás (i. h. 89), ami szépirodalmi szöveg esetében összetett. Annak fordítása a nyelvi dinamika és az alkotói lelemény szerint ugyan módosul, de közben nem adja fel a szöveghűség követelményét s bizonyos fokú normatív hatását.

9. Az előbbi idézetet nem kell szó szerint, azaz a neopozitivizmus meghatározásában felfognunk. A jelentést tekintve is Ludmann Ottó nyilván jól ismerte a humboldti nyelvszemléletet; a jelentés körülhatárolása ebben a wittgensteini felé mutat, vagyis a közlésben alakul ki. S Peirce teóriája sem más a nyelvi jelről, amelynek jelentése csak a közlésben résztvevőknek a hátterétől, a kontextustól függően rögzül. Az összevetés elvének és a mondattaninak, a szintaxisnak a hangsúlyozottságától Lud-71