Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából

Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából

a 842-844. lapon]). Sőt újabban magyar és szlovák hasonmás kiadását és fordítását idézhetjük (Értekezés Magyarország gyógyvizeiről. In: Communicationes ex Bibliotheca Históriáé Medicae Hungarica. No. 29, Budapest, 1963, 103-168; Juraj Wernher: 0 podivuhodných vodách Uhorska. Osveta, Martin, 1974, 86 p.). A Szepesség vizeiről írt hasonló „feljegyzései” az előbbinél korábbi keletűek, de a kiadás éve nincs megbízhatóan tisztázva (Bécs, 1551?). Az eredetit és a szlovák fordítását lásd Georgius Wernherus: Hypomnemation de aquis in Scepusio admirandis (Podivuhodné vody na Spiši). Osveta, Martin, 1980, 23 p.; magyar nyelvű fordítása (Varga Erzsébet): A Szepesség csodálatos vizeiről. Irodalmi Szemle, XXVI, 1983, 10, 232-234.

12. Gyalui 1554-től a királyi javak és jövedelmek kezelésében Wernher „coadiutora", s miután apósa 1556-ban meghalt, követi őt az adminisztrátori tisztségben (vő. Hörk J.: Az eperjesi ev. kér. Collegium története. Bernovits, Kassa, 1896, 36); a későbbiekben Eperjes és a körzet királyi biztosa - lásd a tanulmányban a 129. lapon és másutt, a levelekben előfordul „praefectus’’-kénti jelölése is (128; hasonlóan Bauch: i. m. 539); 1600-tól a pénzügyi királyi kamara igazgatója, prefektusa.

13. Sigismundi Tordae Ephemerides. In: Kovachich, M. G. (ed.): Scriptores rerum Hungaricarum minores. I. Budáé, 1798, 112-128. A naplónak - amelyben Gyalui egyaránt rögzíti a családi jellegű és a történelmi eseményeket - első bejegyzése 1558 májusából, az utolsó 1567 októberéből származik; a tanulmányban feltüntetett második, 1561-es évszám sajtóhiba (150).

14. Erre az időszakra vonatkozólag vő. Ephemerides, 122-126; Gyalui fogvatartását az 1567-es év végétől számíthatjuk.

15. Gyalulnak és Martin Rakovskýnak a műveiben található egyezések tömör összefoglalását lásd Okál, M.: Martin Rakovský und die Humanisten seiner Zeit. In: Zborník Filozofickej fakulty Univerzity Komenského. Graecolatina et Orientalia. Ročník IX—X., 1977-1978, 134-135.

16. A török elleni harcra való ilynemű felhívás és ösztönzés a magyarországi humanizmus jellegzetes „toposza”, amelyet egyetemes tematikai-műfaji jellegében szemlélhetünk, vagy pedig követhetjük, mennyire árnyalja programszerű általánosságát a költői realizálás. Az utóbbi viszonylatban például Rubigallus Pál műveiben izzik fel figyelemreméltó közvetlenséggel és változatokban. Lásd Rubigallus: i. m.; ezenkívül uő: Querela Pannóniáé ad germániám (1537), Hodoeporicon itineris Constantinopolitani; Satyriscus (1544). S természetes eleme Zsámboki és Martin Rakovský eszmekörének, emennél főképpen Nádasdyhoz írt dicsőítő Encomiumában (1560; elemzését lásd Okál, M.: Život a dielo Martina Rakovského. I. Matica slovenská, Martin, 1979, 220-236), vagy a kö-52