Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából

Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából

posznál is jobban tudja megkülönböztetni a hasznosat az ártótól, a becsületest a becstelentől, kitér továbbá itáliai iskolázottságára, és méltatja háborúban és békében szerzett érdemeit.

M. Okál professzor, akárcsak Gyalui valamennyi művének elemzésekor, ez esetben is filológiai szabatossággal azonosítja a megfeleléseket és átvételeket, a klasszikusoknak a humanista normához igazított visszhangját a költeményekben. A tisztség elutasításának a motívumát Horatiusra vezeti vissza (Carmina III, 2, 31-24), kimutatja, hogy a szerző az aranykor festésében Ovidius Metamorfózisaiból és Vergilius Aeneiséből merített a görögök és a rómaiak felszabadító harcának idézésében (ez egyben buzdítás a török kiűzésére), amikor arról szól, hogy minél súlyosabb a helyzet, annál nagyobb lesz Nádasdy dicsősége, mert „virtus difficilis tendit ad astra via” („meredek a virtus útja a csillagokig”) - e szólást Seneca Hercules furensébői (Tomboló Herkuleséből) való átvételként valószínűsíti.

Ismertetésünkben nem térünk ki a tanulmányban taglalt valamennyi részletre. Gyalui irodalmi tevékenységének jelentős mozzanata azonban, hogy 1563-ban Bécsben második kiadásban jelentette meg a Mátyás király bölcs és tréfás mondásait és tetteit megörökítő Galeotto-művet.9 S a történelem iránti tartós vonzódásról tanúskodik, hogy ki akarta adni Bonfini Magyar Történetét, valamint hogy őbenne is felmerülhetett hasonló mű megírásának a szándéka (legalábbis Camerarius erre bíztatta, ahogy az a humanista filológia e neves művelőjének Cratóhoz írt 1553. december 15-i leveléből kitűnik).

Már az eddig idézettek alapján is láthatjuk, hogy Gyalui a történelmet és a klasszikus örökséget korának „aktualizáltságában" szemlélte, s ez érvényes Oresztész-fordításával kapcsolatban is (Euripidis Orestes, tragoedia cum primis elegáns Latino carmine longe doctis, expressa nunque primum in lucem édita Sigismundo Geloo Pannonio interprète. Basileae 1551 - [Euripidész Oresztésze, tragédia, mely első ízben választékos, messzemenően a legképzettebb latin versekkel kifejezett és most először kiadatott Pannóniái Gyalui Zsigmond által fordítva]; a szerzőnek egy levélbeli nyilatkozatából tudjuk, hogy a fordítás - amelyet Kálmáncsehi Mártonnak ajánlott - már 1547-ben kész volt, s azt át is adta a kiadónak). Az előszóban Platónt idézi (a forrásra való utalás helyesbítését lásd a 243-as jegyzetben, 142), s kifejti: Euripidész műveinél nincs jobb nevelési célzattal felhasznál-43