Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Gymnasiologia
Gymnasiologia rokk a hagyatkozás és függőség iránti igény. Mindkettőnek megvan a történeti és nemcsak történeti értéke. „A nyomorban, kínban vergődő, reményvesztett népnek segítségére jön, abba lelket önt a barokk szemlélet... Eperjesen a sok-sok megaláztatás, és szenvedés után szükség is van a felzaklatott lelkek megnyugtatására. Ezt a jezsuiták az egyház kegyelmi eszközeivel kísérlik meg” (uo.). Ezután következik a „festés”, a részletek halmozása, s vált át a Kollégium sorsához kapcsolódó történésre (38). Az új változat itt bővül elsősorban a Berzeviczy Gergelyről szóló fejezettel (41-48), hogy már az előbbiek során jegyzettekkel a reformkor végéhez érhessünk, a szerzőnek több munkájába beillesztett szakaszhoz: „Ehhez hasonló pezsgő, eleven ifjúsági élet nincs ebben a korban talán sehol másutt az országban. Itt él báró Eötvös József is, akinek atyja Sáros vármegye főispánja. Pulszky Ferenc ösmerteti meg őt a Magyar Társaság írói gárdájával. Ő maga is belevegyül az ifjúság társas életébe. így amikor az ifjúság Kisfaludy Károly »Csalódásait« adja elő, Eötvös Pepi - mint becézve emlegetik - vállalkozik a nyitányba beleszőtt flótaszó előadására. De itt él Trefort Ágoston, a későbbi magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki abban az időben joggyakornok az eperjesi kerületi táblán báró Eötvös Józseffel együtt. A fiatal jurátusok eljárnak a joghallgatók Jogmívelő Társaságába, ahol sorra veszik az aktuális politikai kérdéseket, és a konzervatív és liberális irány parázs vitákban méri össze erejét. Lehetetlen, hogy ez a szabad szellemi légkör ne lett volna hatással Eötvös későbbi fejlődésére; aminthogy az eperjesi kollégiumi ifjúság a XIX. század elején sorsdöntő szerephez jutott az ország politikai életében is. Pulszky Ferenc, Greguss tanítványai közül pedig Kossuth Lajos az országgyűlésen viszik diadalra a kor uralkodó eszméit. A Magyar Társaság vezető ifjai közül Kerényi Frigyes, Lisznyai Kálmán, Sárossy Gyula, az Arany Trombita szerzője, Irányi Dániel és a körükben megforduló Tompa Mihály, legfőképpen pedig Petőfi Sándor tagjai voltak 1847-ben a történelmi emlékű »Tizek« társaságának. Úgy ezeknek, mint Vahot Imrének és Sándornak, Székács Józsefnek és sok más eperjesi diáknak része volt 1848 március tizenötödike forradalmi jellegű lefolyásában” (61). A szerző tevékenysége mint téma a Kollégiumnak mint néző- és értékelőpontnak a közvetlenségét fokozza. Az eperjesi Széchenyi Kör 20
