Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Könyvekről toldalékkal

Könyvekről toldalékkal

vételéről a szabadságharcban. A forradalom első napjaitól, hasonlóképpen, mint a vele mindenben együttműködő rabbi, Schiller Salamon, felkereste a vidéki egyházközségeket, méltatta a forradalmat, s mindketten toborozták hitsorsosaikat zászlai alá. Holländer és Schiller maguk is beálltak katonának. Holländert Kossuth őrnagyi rangban a hadsereg főhadbiztosának nevezte ki. A háború végén - Gyula fiával, aki főhadnagyként küzdött - a komáromi erőd védelmében vettek részt, s a kapituláció feltételeinek értelmében szabadon hazatérhettek. Ede fia azonban századosi rangban Dessewfy Arisztid tábornok - az aradi vértanú - szárnysegédje volt, s Világos után bujdosni kényszerült.

Holländer Leó2 a későbbiekben is nem lankadó odaadással folytatta munkásságát, az 1860-as évektől dr. Austerlitz Mayer rabbi segédletével. Személyisége feloldhatatlanul kapcsolódik az egyházközség intézményeinek gyarapodásához és kiépüléséhez, kezdeményezője volt az első eperjesi zsinagóga építésének is (1847-1849), s 3500 arannyal járult hozzá.

Eperjes első rabbija az óbudai születésű Schiller-Szinessy Salamon Márk dr. volt (Szinessy a forradalomkor magyarosított neve). Mint utász és a honvédsereg rabbija több ütközetben vett részt. A Szeged melletti Szöregnél ötven társával együtt sikerült a császári sereg hátában felrobbantania a Tisza-hidat. Ezáltal elvágták a császáriak visszavonulásának az útját, s csapataik az ütközetben vereséget szenvedtek. A harcban Szinessy fogságba esett. Temesvárra szállították, de egy hitsorsosa segítségével sikerült megszöknie, s Fiúmén keresztül Angliába jutnia. A hadbíróság távollétében halálra ítélte.

Schiller-Szinessy tanulmányait Gyöngyösön kezdte, filozófiai képzettséget Pesten, Halléban és Jénában szerzett (ahol 1844-ben doktorált). Az eperjesi hitközségnek 1844-től rabbija; 1847-ben a Kollégium tanárának hívták meg. Angliában először rabbiként működött Birminghamben, később Manchesterbe költözött; 1863-ban elfogadta a cambridge-i egyetemi könyvtár megbízását a héber kéziratok rendezésére, 1866-tól az egyetemen a rabbinikus irodalom magántanára, majd a világhírű egyetemnek 1878-ban nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Több tudományos jellegű művet és prédikációgyűjteményt jelentetett meg. Amikor 1887-ben Eperjesen tűzvész ütött ki, amelynek a zsinagóga és a Kollégium épülete is martaléka lett, Ang-164