Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Élménycserkészet
Elménycserkészet mint a szalóci regösnapokon, minek következtében őket is megillette a „regöscserkész'’ név. A gödöllői jamboree (1933) alkalmával ugyan nem kerültek be a cserkészek a hivatalos keretbe, de saját kezdeményezésükként Borsody István, Flórián László, ifj. Kocsák Béla, Weiszer Pál és László, valamint Erőss Dezső Budán a Pauler utcai Szikandra-cserkészotthonban, Maiéter Pál és Tószögi Iván rokonoknál lakva, naponta járnak ki a HÉV-vel a világtalálkozóra. (Dr. Weiszer Pál közlése.) A cserkészcsapat 1937-ben fennállásának tízéves évfordulóját ünnepli az előbbi körletben, de új táborhelyen, közelebb az országúthoz. A lányok néhány napos táborozásra jönnek, s vendégek érkeznek, akiket Weiszer Pál táborparancsnok-helyettes kalauzol. Ő egyben a táborozok „úszómestere” is. Mint cserkésztiszteket kell itt megemlítenünk elsősorban dr. Flórián László volt parancsnokot és csapattitkárt, aki visszaemlékszik, hogy tíz évvel ezelőtt tizenöten indultak, a lányokkal együtt ez évben hetvenötén vannak. Weiszer Pál, Maiéter Pál, Berndt Richárd és Soós Miklós ifjúsági parancsnokok, illetve rajparancsnokok.4 A lányok parancsnoknője a kiváló asztaliteniszező (1937-ben országos bajnok) Lloydl Anikó. A fő- és táborparancsnok Kocsák Béla nyugalmazott pénzügyi főtanácsos. Gyurica bácsi mint főszakács a tábor legnépszerűbb embere. A farkaskölykök Soós Miklós gondjaira vannak bízva, mert mesemondásban senki sem veheti fel vele a versenyt, miközben mint kürtös kiváló. Weiszer Pállal együtt kitartanak a végsőkig, amikor a cserkészek 1940-től már csak mint a Magyar Párt ifjúsági csoportja tevékenykedhetnek. A csapat egy júliusi napon sorakozik reggel hatkor a Rózsa utcai magyar iskola udvarán. Ennek egyik, csak alkalmilag használt osztályterme a Cserkészotthon; a cserkészestélyeknek, műsoros esteknek és színjátszásnak az emeleti nagyterem és színpad a színhelye. A sorakozót ima, tisztelgés a csapatzászló előtt követi, a csapat ezután menetoszlopba rendeződik, és elindul a Nagy- vagy Kisállomásra, élén Weiszer Pál parancsnokkal. A második poszton, akárcsak máskor is a kivonulások alkalmával, Maiéter Pál rajparancsnok halad, akinek a többiekhez képest több mint egy fejjel kimagasló alakját a zárósorokban lépkedő, lépést tartó vagy nem tartó kiscserkészek sem veszíthetik el szemük elől. A cserkészek személyvonattal utaznak Lubotényig (Lubotín), gyalog folytatva útjukat innét az országúton a 139
