Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Az eperjesi Kollégium alapításának 300. és 330. évfordulója
Az eperjesi Kollégium alapításának 300. és 330. évfordulója a Kutná Hora-i születésű, később többek közt Prágában is lelkészként működő, mind a cseh, mind a szlovák irodalomba tartozó, a barokk küszöbén álló jeles humanista életútján, művei elemzésére összpontosítva. Jakobeus a fehér-hegyi csata után Németországba távozott, onnét először a Felföld nyugati körzetébe tér, s végül eljut keletre, ahol I. Rákóczi György oltalmát élvezi. Eperjesen 1629-től 1638-ig az iskola tanára, 1638/1639-ben rektora; 1640-től a szlovák gyülekezet lelkésze. Ő az, aki elsőként írta meg a szlovák nemzet történetét. A mű ugyan elveszett, de latin nyelvű hexaméterben (zárásában disztichonban) megírt toldaléka Gentis Slavonicae lacrumae, suspiria et vota (A szlovák nemzet könnyei, sóhajai és kérelmei, Brewer, Lőcse, 1642) a szlovákok allegorikus anyjának panaszát szólaltatja meg a török hódítás által, belhoni háborúsággal és pusztító ragállyal veszélyeztetett nemzet sorsát tekintve, Krisztushoz. A mű az átvételnek korabeli normáját is meghaladó „másolata” egy cseh humanista munkájának, amelyben a könyörgés a cseh egyház nevében szól. Jakobeus, bár nála olykor az egyház és a nemzet fogalma összemosódik, szándéka szerint és lényegében az ősi (Jafettól származó) és nagy múltú szlovák nemzetre vonatkoztat, amely azonban a történelmi Magyarországnak szerves területi és etnikai tartozéka. A szerző mássága révén a szlovákság különlétét közvetlenebbül észlelhette, mint a született szlovákok (Sabol: i. m. 1). A mű eszmeiségét a nemzeti újjáébredés korában egy Kollár vagy Holly mint a nemzeti öntudat első kifejezését nyugtázták. Tematikailag és kompozíciójában az Aene/sből is merít. Nyelve a szlovák által árnyalt cseh. Jacobeus szónoklatai ezzel szemben a bibliai cseh normája szerintiek. Ilyen az Anámnisis, to jest: Véčná a neumírajľcľ pamët založení Domu Božího Národu Uherskému v svobodném a královském mëstë Prešové (Brewer, Levoča, 1624), az új magyar evangélikus templom alapkőletételekor mondott (i. m. 3-12). A nemzeti eszme jelentkezését taglalja P. Faix Jakobeusnál, s figyelmét kiterjeszti menekülttársaira, akik közül M. Crusius tanártársa lett az eperjesi iskolában, s kitér Comeniusszal való kapcsolataira. F. Karšaira hivatkozva (85) elfogadja véleményét, miszerint Jakobeus jól ismerte Klobusicky Andrást, Rákóczi felvidéki birtokainak gondnokát és prefektusát, aki kezdeményezője volt Comenius sá-118
