Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Az eperjesi Kollégium alapításának 300. és 330. évfordulója
Az eperjesi Kollégium alapításának 300. és 330. évfordulója Az eperjesi Kollégium létrejöttét 1667. április 16-ával keltezhetjük, amikor is az alapftó felső-magyarországi evangélikus rendek és a város közti egyezség értelmében az utóbbi az ugyancsak jó hírnevű s a határokon túl is ismert iskoláját megszüntetni kötéleztetett, helyet adva ezáltal az új, tízosztályos gimnázuimként szerveződő s kapuit ugyanezen év október 18-án megnyitó főiskolának (Collegium Statuum evangelicorum superioris Hungáriáé), amelynek 8-10. évfolyamát a bölcsészek, a fizikusok-metafizikusok és a teológusok Classisa képezte. A városi latin iskola 15. századbeli - sőt már az előbbi századba visszanyúló - létezését több bejegyzés, valamint az eperjesi diákok megjelenése bizonyítja a külföldi egyetemeken. Az iskolamestereket név szerint 1448-tól említik, s amikor a város 1531-ben protestáns lesz, ezzel együtt nő a külhoni egyetemeket megjárt tanárok és rektorok iránti igény. Itt csak a magyar irodalomtörténetből is ismert s a kor egyik legképzettebb humanista auktorát idézzük, a Krakkót, Wittenberget, Leuvent, Bázelt és Padovát megjárt Gyalui (Géléi, Gelous) Torda Zsigmondot, aki 1550-ben foglalja el az iskola rektori székét, és a császári borostyánkoszorús költőt, Bocatius Jánost, aki 1593- ban az iskola tanára, 1594-től pedig rektora, s e tisztség betöltésére hívják meg 1599-ben Kassára.1 Továbbá tudjuk, hogy magának Comeniusnak a meghívása az „illustre gymnasium”-má és hétéves líceummá fejlődő intézmény élére is kétszer merült fel. A Kollégium esszerint a műveltség és az oktatás terén jelentős hagyományokkal rendelkező városban állíttatott fel (vö. Karšai 1967, 45). Ennek eszméjét elsőként a városi iskola eperjesi születésű rektora, Bayer János vetette fel (....primun suscepit cogitationes de erigendo colegio”, lásd Rezik, J.: Gymnasiologia, Sect. IL, 24. §, 3c.). 115
