Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordításához

Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordľtásához

mokratizmusa. Anton Popovič tüzetes vizsgálata (1968) viszont egyértelműen kimutatja, ahogy Hviezdoslav Petőfi-fordításaiban fenti stíljével Petőfi egyszerűségétől és közvetlenségétől jelentősen távolodik. Tehát mégiscsak Arany „klasszicizmusa" jelentette számára a maradandó hatást. Arany kifejezésanyagában a népihez leginkább balladáiban kerül közel, de ezek hviezdoslavi fordítása is az eredetinél sokkal művibb (vő. az Ágnes asszonyt és fordítását - Totka Agneša).

9. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára (I. köt. 939. p.) a „csősz”-t mint 'A földeken levő termés, gyümölcs őrzésére felfogadott férfi’-t minősíti, a továbbiakban azonban mint az erdőőr, vadőr régies vagy népi megnevezését. A III. kötetben (886. p.) a „kerülő” (nép) [népi, népnyelvi] stílusminősítésű a „csősz, erdőőr, mezőőr, mezőrendőr’’ szinonimasorra nézve. Hasonlóképpen a kétnyelvű szótárakban, a Stelczer-Vendégh-féle szlovák-magyar szótárban (1973, 146): „hájnik - csősz, (lesný) erdőőr; ľud. erdőkerülő”. A Chrenková, E.-Tankó, L: Maďarsko-slovenský a slovensko-maďarský slovník (SPN, Bratislava, 1990, 3. opr. a dopi. vydanie) 68. lapján a „hájnik” a „csősz” egyetlen megfelelőjeként szerepel. Ezek szerint Schöpflin címadása jelentésében sincs minden alap nélkül. (S együtt van mindkét jelentés a magyarból átvett kelet-szlovák nyelvjárás „kerül”’ szavában).

10. A fordító effajta felfogását követhetjük tanulmányában is. (Kardos P.: Hviezdoslav maďarskými očami. In: Zborník Filozofickej fakulty Univezity Komenského. Philologica. Ročník XVI, 1964, SPN, Bratislava, 1964, 227-232).

11. F. Miko kategoriális szinten fogalmazza meg mindazt, amit az előbbiek során érintettünk, s a költő lényeges sajátságaként magyarázza bizonyos kétlakiságát s a fennkölt stílus személytelenség-követelményének mellőzését (1975, 16-17). S a tárgyaltak körvonalazódnak még markánsabban Milan Rúfus hasonlata nyomán: „Az akkori szlovák költői nyelv sok helyt hajózhatatlan folyóján a nehéz teher néhol fennakadt, megfeneklett, s ma egy darabon ár ellenében kell gyalog felgázolnunk hozzá, s így fogadnunk el” (1974, 38-39). Feldek számára pedig Hviezdoslav költészete „nehézségekkel megalkotott” (uo. 46). Schöpflin fordításának bevezetésében szögezi le, hogy a hviezdoslavi mű „...megkívánja, hogy teljes szívvel és lélekkel merüljön el benne az olvasó” (i. h. 13). Feszített sajátságait, kitérítő nyelvezetét azonban felfoghatjuk - bizonyos engedményekkel - másképpen is, amennyiben azt elsősorban a költészet alkotás jellege, kreativitása felől közelítjük meg. Ez esetben pedig csak az poézis, ami eltér, s az eltérés anyagában-nyelvében kell, hogy meglegyen. Erre utal az a nézet, mely szerint Hviezdoslavnál már maga a nyelv is művészet (Škultéty). S így értelmezzük

111