Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordításához

Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordításához szélt nyelvi túljelölt alakja (őtet, eztet). Az írói-költői nyelvhasználat­ban bevett t. sz. 3 személyű jelöletlen tárgy, akárcsak a jelöletlen ha­tározószó (türelmetlen’), mindenkor hiányjeles. A felsoroltak eléggé meggyőzően tanúsítják általánosságában a nyelvjárási-archaikus-költői formák szinkretikus voltát. Ezt az eredeti nyelvkezelése csak „feltranszformálással”, az eszmei-poétikai szán­dék elfogadtatásával érheti el. Ebből következik tehát, hogy az erede­ti sokrétű szóhasználata egészével, beleértve a beszélt nyelvi és nyelvjárási szóalakokat, lényege szerint mint költői eltérés hat. A szó­kincs ilynemű funkcióazonosságára, -rokonságára utalhat a mű egyes kiadásaiban a hozzátoldott szótár (Turčány, Brezina). Ezek szerint mint eltérő az adott esetben a nyelvjárási szókincs is a „fenntebb stíl” jegyében funkcionál, miközben nem vész el eredeti értéke sem (funkciókettőződés), azaz benne a nyelvjárás tulajdonképpen „Hochsprache” (Trier 1966, 121).6 Az eredeti feszülése, Hviezdoslav „nehéz” költői nyelve és a fordí­tás természetessége közti különbség egyik mutatója lehet a szóösz­­szetétel alkalmazása. Hviezdoslav összetett szavai költői kifejezések (poétizmusok), a nyelvben magában szokatlanok, s tudjuk, hogy a szóalkotás e módja a szlovákban peremhelyzetű. A 9. fejezetben (Poľovnícke) a következőket találjuk: samodržec, jasná-ríasna, lúčo­­vlasy, krátkoslový, chorovod, zradotajne, miliónlistý, mužnosrdý, desatparožniak, kólóiét.7 A fordítás összetett szavai akkor is, ha új­­szerűek, természetesnek tűnnek, különösebb jelöltség nélkülinek, mivel a szóösszetétel mint poliszintetikus alak a magyar nyelv tipoló­giai sajátsága s egyben a szóalkotás leggyakoribb módja. A poézis­­ben expresszív jellegükben hathatnak (oly jellemzően Adynál), de a nyelv törvényszerűsége felől szokványosak. A forrásnyelvi szóösszetételek azonban kifejezetten a fennkölt stí­lus elemei, s költőiek. A Hviezdoslav költészetében előforduló alakok­kal rokoníthatjuk Valentin Beniaknak mind eredeti versművészetében, mind fordításaiban feltűnő szóötvözéseit (vö. Zeman 1993, 158).8 Hviezdoslav költői nyelvének csupán némely kifejezőbb sajátságát érintettük, azokat, amelyekre vonatkozóan az eredeti és a fordítások egybevetése a fordítás lehetőségeit és az eredeti tulajdonságait egy­aránt élesebb megvilágításba helyezheti. Ennek révén a kifejező kate­góriák szintjén és a nyelvi eszközök szintjén is kimutathatóvá válik a 104

Next

/
Thumbnails
Contents