Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordításához
Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordŕtásához Irodalmi tevékenységének a legjelentősebb mozzanata azonban P. O. Hviezdoslav Hájnikova žena című lírai-epikai poémájának a fordítása (Hviezdoslav: A csősz felesége [Hájnikova žena]. Fordította: Schöpflin Géza. „Academia” könyvkiadó, Bratislava, 1924, 104 p.). A fordítás a műnek Jaroslav Vicéknek a tanulóifjúság használatára a szerző beleegyezésével (1921) rövidített változatát (1922) veszi alapul. A fordítás kritikáját, recenzióját Schöpflin barátjának és tanártársának, Wallentínyi Samunak a tollából ismerjük (lásd az idézett Emlékezetben, 53-59). Tömör jellemzését megtaláljuk Ervin Lazar szlovák irodalomtörténész egyik dolgozatában (1967, 213-214), amelyben szlovák fordításban idézi Wallentínyi Samu következő sorait: „A magyar kultúra egy szerény munkása, egy magyar professzor hajtja meg az elismerés, a kegyelet zászlaját a szlovák költői triász legnagyobbika előtt” (Wallentínyi i. m. 53), továbbá kitér Hviezdoslav művészetének elemzett kapcsolatára Petőfi, Arany és Tompa költészetével. Walentínyi szerint Országh Pálnak „a legtöbb hasonlatossága a természet rajongó kultusza révén - Tompával van" (uo.). Eközben a mű legfőbb értékét líraiságának tulajdonítja. Cselekményét soványnak, szerkezetét szétfolyónak mondja; véleménye tehát „Bujnák-szerű”, amit azzal indokolhatunk, hogy valószínűleg csak az összevont változatra alapozta, s olvasmányélményének hátterében Arany kidolgozott epikája áll. Számunkra a mű epikuma, bár olykor csak drámai-balladai tömörítéssel él, a szerkezet kialakítása szempontjából elégségesnek tűnik. Hviezdoslav költészetének eszmei tartalma mind a fordítónak, mind a bírálónak ismerős, hisz mindkettőjüket figyelmezésük és érzésviláguk a magyar költészet nép-nemzeti irányzatához köti, a nemzeti klasszicizmusnak a hviezdoslavival párhuzamba vonható fejlődésszakaszához, amelyben a nemzet eszményi léte a népben, népiben teljesedik ki. A természet ünneplését Hviezdoslav művében, s ahogy az a szlovák nép képévé lényegül át benne mint annak természetessége, munkaszeretete, erkölcsi tisztasága és vallásossága, s hogy nemzete sorsának mostoha körülményei ellenére is a szerző művészetét a jövőbe vetett hit hatja át, Schöpflin a fordítás előszavában és bevezetésében (3, 5-11) kellőképpen hangsúlyozza. Wallentínyi úgyszintén szóvá teszi, mennyire „megértő szeretettel olvasgatjuk mi is Hviez-100
