Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordításához
Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordításához Schöpflin Géza1 1901-től 1926-ig az eperjesi Kollégium főgimnáziumának, majd nyugalomba vonulásáig a kassai magyar reálgimnáziumnak volt a tanára. Egyetemi éveitől kezdve jelennek meg regionális folyóiratokban a 19. század utolsó évtizedeinek dal- és zsánerköltészetét képviselő versei, amelyek arról tanúskodnak, hogy szerzőjük mind a jambusi formát, mind a népdal ütemképleteit átérzéssel és könnyedén kezeli, s otthonos a ballada műfaji dikciójában. Az első világháború előtt, akárcsak az államfordulat után, gyakran ad elő irodalmi témákról. Emlékezetes maradt Csengey Gusztáv írói-költői pályájának ecsetelése részéről a szerző ötvenéves írói jubileuma alkalmából, amelynek részletét Wallentínyi Samu Széchenyi-köri titkári jelentésébe is beiktatta.2 Az SZMKE fiókja által redezett Berzsenyi-emlékestről a Rózsa utcai nagyteremben az Új Világ hetilap tudósításaként olvashatjuk, miszerint „Schöpflin Géza... Berzsenyiről írt alapos tanulmányával éles világításba helyezte a legnagyobb magyar ódaköltő alakját (XVIII, 1936, 18, 2 [május 3.]). A Dr. Wallentínyi Samu emlékezete című kiadványban (Sajtó alá rendezte Sebesi Ernő. Minerva, Prešov-Eperjes, 1933) tanártársa oktatói-nevelői személyiségét, közéleti tevékenységét taglalja visszafogott pátosszal, de elmélyült beleérzéssel (11-14). Hasonlóképpen emlékszik meg elhunyta alkalmából dr. Flórián Károlyról, a kollégiumi jogakadémia volt professzoráról és az 1924-1928-as években a város polgármesteréről (adatolását lásd könyvünk első dolgozatának 28. számú jegyzetében). A bajtársak nevében hangzik fel szózata az eperjesi neológ hitközség a világháborúban elesett tizenhárom hősi halottjának emlékoszlop-avatásánál (1937. május 6.), s az SZMKE eperjesi fiókjának ügyvezető elnökeként mond beszédet a Csehszlovák Köztársaság első elnökének, T. G. Masaryknak a szobránál, illetve rója le ekképpen a kegyeletet búcsúztatásának aktusaként (1937. szeptember 19-én).3 99
