Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Előszó

Kötetünk címválasztása Johannes Rezik ismert oktatástörténeti művére utal. Egyes fejezeteiben az eperjesi Kollégium hagyományát kíséreljük meg feleleveníteni változó vonatkozásban, műfajilag az ismertetéstől a tanulmányig. A források jegyzéke és szakirodalma be van ágyazva a törzsszöveg felépítésébe és a jegyzetanyagba, egy esetben önállóan is feltüntetett. A szlovák nyelvű műveknek magyarra fordítása csak az eligazító jellegű dolgozatoknál szerepel.

A tárgykör napjainkban „Az eperjesi Kollégium az európai gondolkodás fejlődésének összefüggéseiben" (1/4442/97 számú) Grantfeladat; feldolgozásaként ez ideig több szlovák nyelvű kiadvány jelent meg.

Gömöry János, a főgimnázium egykori igazgatója, a Kollégium történetét olyformán, hogy általa a várostörténet is felfedődjék, három változatban írta meg (nyomtatásban: 1933, 1938, 1994, 19992); az első fejezetben ezt részletezzük. Az ezt követőben Miroslav Okál Gyalui Torda Zsigmond élete és műve francia nyelven közzétett munkáját (1976) ismertetjük és egészítjük ki.

A következő három fejezet a Kollégium három tanárának portréját vázolja. Ludmann Ottóét, aki 56 éven át volt oktatója és utolsó polihisztora. Személyét, személyiségét azáltal is jellemezzük, hogy megnyilatkozik benne az intézet tanárainak természetszeretete és érdeklődésük a természettudományok művelése iránt.

Wallentínyi Samu dr. irodalmi hagyatékának a jelentőségéről szóló és módszertani szempontokkal mélyített elemzésünkhöz Petőfi-írását is csatoltuk, hogy a mesterien oktató tanáregyéniség értékvilágát el nem avuló érvényességben észlelhető közelségbe hozzuk mai gyakorlatunkhoz.

Schöpflin Géza által A csősz felesége címmel lefordított Hviezdoslav-mü (Hájnikova žena) taglalása az újabb transzlációk bevonásával eszközölt összevetés; azt mint mind ez ideig az eredetit a legteljesebben visszaadót minősítjük.

9

Előszó