Zalabai Zsigmond (szerk.): Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi. Vers- és képkoszorú a hetvenöt éves Zeman László tiszteletére (Somorja, 2003)
Tompa Mihály Eperjes Meghagyta nékünk a letűnt idő Öreg regekben sok történetét, S ki hallgatózik puszta templomok S forrás vidékein, ó romok körül, Barlangnyílásnál s mély vadonban: Hall sok csodás, hall sok szép dolgokat. Vak Béla jött számos kíséretével Birodalmának felső részire, Mely fekszik a lengyel határ felé; Holott mély rengetegbe tévedett Világtalan királlyal a csapat; Lengyel határ felé volt hajdanában falvak helyett erdő s vadon csere. A forró nap délpontra hága már! Sütő sugáraitól a zöld lapu Megszökülten ereszté el magát. El fáradott és megszomjúhozék Hosszú járás-kelésben a király, Es inni kére kísérőitől. Háromfelé szakadt most a csapat, S indult keresni hüs forrásvizet, A messzczúgó erdő tájain.
/
