Zalabai Zsigmond (szerk.): Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi. Vers- és képkoszorú a hetvenöt éves Zeman László tiszteletére (Somorja, 2003)
Mécs László Sáros, szeretlek! Szél döngeti házam: üzentek felülről. Fent zúgnak a hegyek, fent zúgnak az erdők, hej, hova lettetek, gyerekkori napjaim, hej, hova lettetek, ifjúkori éveim? Hej, fűzfának álltatok valahol a faluvégen, sípot csinál belőletek valami legényke. Hej, hársfának álltatok valahol az erdőszélen, méheket legeltet rajtatok valami öreg méhész. Hej, gyöngyvirágnak álltatok valami tölgyes mélyén. Kassára visz eladni valami szegény nénike. Hej, fű, fa-virág, madár lett belőletek, ott rejtőztök a földben, felhőkben, ifjúkori éveim. Hej, könyvek káposztáján átettem magamat. Vénülök. De ma is szeretlek, elindulásom földje, fiatal anyácskám, dajkaföldem, Sáros, szeretlek! Ködtelen, hótalan, világos fejű hegyek, szeretlek! Derűs lelkű dombok, nap-csókolta lankák, szeretlek! Gyöngyvirág-álmú tölgyesek, borovnyicás bükkösök, szeretlek! Elvarázsolt szüzecskék, szélfinom nyirecskék, szeretlek! 55
