Zalabai Zsigmond (szerk.): Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi. Vers- és képkoszorú a hetvenöt éves Zeman László tiszteletére (Somorja, 2003)

S józan földre égi bor csak zúdul,

hitelért hálát könnyel öntözök le.

Árnyak festik az Ejt, ki kerít rútul,

s már ég a város kéjpir-köntösbe, lám: kezdő, szerény, dombos, álmos tájak,

kérődző szemem visszamegy hozzátok, itt kolompommal némán hadd kószáljak,

csak bánatnyájam vissza ne hoznátok.

Igen, igen! a múlt! Ni: tilalomfa,

ez nékem most csak kurta, szűk, arasznyi, már rég nem porzik élet a malomba,

s most kezd először lelkembe havazni, tudom, mint szappanbuborék fiuknak,

úgy elpattant és elveszett a múltam, s mert esti bokrok jóéccakát súgnak,

csak álmomba játszhatok lázba fultan. 1919

53