Zalabai Zsigmond (szerk.): Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi. Vers- és képkoszorú a hetvenöt éves Zeman László tiszteletére (Somorja, 2003)
Buzogván lelkökben fényes gondolatok: Sírba vittek egy-egy gazdag szép világot. Elmúltak .. eltűntek életök javában ... Miért is nem haltunk már meg mind a hárman!? Könnyebb ott fekünni a sírnak ölében. Mint fenn virrasztani a sirhalom felett; De ha ti alusztok, hadd legyek én ébren. Könnyekkel öntözni fájó emléketek! Te gyászos szemfedél! halál vitorlája: Mennyi fényt, örömet borítasz homályba! Nem lépem én többé e küszöböt által, Nem vonz a puszta lak, rom és bánat van ott; Visszatér e tájra a tavasz s madárdal, Csak egy nem tér vissza: a költő, a halott. Míg hamvaikat a szél hordja szerte-szét: Őrizzük a költők szent emlékezetét! 1852 49
/
