Zalabai Zsigmond (szerk.): Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi. Vers- és képkoszorú a hetvenöt éves Zeman László tiszteletére (Somorja, 2003)
Volt, míg feljuthattak a hegy gerincére... Ám a küzdelemnek itt még nem lett vége, Még nagy út van hátra: szorosok, hegycsúcsok, Ezekre húzódtak sietve osztrákok. Azaz hogy akartak, de nem volt idejök, Mert másik oldalon, ime, szemben velők Újházi ezredes jött honvédéivel, Eire a mieink dolgoztak két kézzel! Az osztrák megrémül: mi Isten csodája Hozta ily hirtelen a támadást rája? Hát biz az úgy történt. Újházi csapata Túloldalról került, s hátulról támada. .. .Vert hadával Deym gróf Kassára bevonult, Csúf vereségéről szomorún beszámolt. Eire Schlick megrémült, nosza egykettőre Sátorfáját ő is hirtelen felszedte. Elfutott Kassáról, nem merte Görgeit Bevárni és vele rettentő hadait. Branyiszkói hegynek megtisztított útján, Egész hadseregünk átjött nagy szaporán, De az volt a baj, hogy három napot késtek, Mert szép Eperjesen pihenőt rendeztek. 38
