Zalabai Zsigmond (szerk.): Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi. Vers- és képkoszorú a hetvenöt éves Zeman László tiszteletére (Somorja, 2003)
Sárosi Gyula Egy külföldre távozott barátném Emlékkönyvébe Eperjesen, nyárelő-hó 28-án 1836 Elfutsz tehát, leányka, mégis el? Mért így feledve szép honod szerelme? Vagy kerget a vágy égi szenvedelme? Hazád elhagyni! - Lányka, vétkezel! Talán a külföld szebb reményt nevel? Talán hűbb ott a szív, nemesb az elme? S nyugpontra lél szüved szebb gerjedelme? De mindezekre Dína nem felel. Menj hát! Külégen űzd az álmákat, Szerencse tűzzön néked szárnyakat: De menjen a hon lelke is veled. Mondd: hogy Dunánkon gőzhajó lebeg! A Vaskaput Széchenyi törte meg, S virrad hazánk fölött! Isten veled! 1836. június 28.
/
