Zalabai Zsigmond (szerk.): Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi. Vers- és képkoszorú a hetvenöt éves Zeman László tiszteletére (Somorja, 2003)

Aztán reáveti Könnytől fényes szemét,

S András leikéig jár Könny, pillantás, beszéd.

A vádló lelkiösmeret.

Meg az is: hogy talán szereti Azok a gömbölyű karok ...

Szeme, mely sir és mosolyog;

Karcsú termet, lágy szőke haj,

Hókeblén a fekete csipke:

Hej, nagy gyönyör, de hej, nagy baj ... ! - És Andrást mindez lépre vitte.

Amint a násznak híre fut:

Több víz Lipót malmára nem kell! Mihelyt elötalálta:

Rákiáltott, no bátya,

Most már hiszem, hogy bátor emberi

[1604]

20